A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csobai Lászlóné: A Magyar–Román Társaságok története 1945–1950-ig

Csobai Lászlóné jában 30.000, majd októberben már félmillió tagja volt. A párt akcióprogramjának mielőbbi végrehajtását és az újjáépítés megindítását szorgalmazta. Elsősorban az ipari munkásságra, a bányászokra és a falusi szegénységre kívánt támaszkodni. Az MKP Moszkvából jött vezetői: Rákosi Mátyás (főtitkár), Farkas Mihály, Révai József, Nagy Imre, Vas Zoltán - és az itthoniak: Rajk László, Kádár János, Horváth Márton, Apró Antal, Kállai Gyula nemcsak a megszálló hatóság bizalmát élvezték, hanem többségük fenntartás nélkül kiszolgálta a Szovjetuniót is.

3 Ugyanakkor az MKP kezdettől fogva számított a koalíciós pártokban tevékenykedő baloldali politikusokra, akik beépített személyek voltak az ellenzéki pártokban. A párt lapja a Szabad Nép volt. A SZDP az MKP-hez hasonlóan szintén az ipari munkásságra és a városi dolgozó rétegekre kívánt támaszkodni. Taglétszáma olyan 400.000 körül mozgott. A párt egyáltalán nem volt egységes. Vezetői között volt a konzervatív Peyer Károly, az európai szociáldemokrata Kéthly Anna, Bán Antal, Szeder Ferenc, Szélig Imre és a határozottan baloldali, erősen kommunistabarát Marosán György, Szakasits Árpád (főtitkár), Rónai Sándor. A párt lapja a Népszava volt.

4 A baloldali radikális Nemzeti Parasztpárt elsősorban a szegény- és kisparasztság politikai képviseletére vállalkozott, de csatlakoztak hozzá az értelmiségiek (pedagógusok, orvosok, protestáns lelkészek) közül is. 1945 augusztusában taglétszáma meghaladta a 170.000-et. A párt vezetői: Veres Péter, Kovács Imre, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Farkas Ferenc és mások voltak. Mondhatnák, hogy e pártban tömörültek a népi írók mozgalmának legjelesebb képviselői, és itt tevékenykedett Bibó István is. A párt lapja a Szabad Szó volt.

5 A FKGP újjászervezése 1944 végén Debrecenben történt Balogh István elnökletével. A párt 1945 nyarára, mintegy 900.000 fős tagságával átfogta az egész országot. A párton belül megkülönböztethettünk: 1. A párton belüli balszárnyhoz tartozókat, akik vállalták a MNFF programjának következetes végrehajtását. Ok voltak a polgári tagozatban helyet foglaló baloldali értelmiségiek, mint: Barcs Sándor, Gulácsy György, Mihályfi Ernő, Ortutay Gyula, és itt helyezkedtek el Dobi István és szegényparaszti hívei is. A balszárnyhoz számítható Gyöngyösi János, Fíló Sámuel, Szabó Árpád, Dinnyés Lajos és Oltványi Imre is. Ez a szárny igen szoros kommunista kapcsolatokkal rendelkezett. Elismert vezetőjük maga a pártvezér, Tildy Zoltán volt. 2. A párton belüli centrum alkotta a legerősebb és a legszervezettebb csoportot, tagjai voltak Nagy Ferenc, Kovács Béla, Varga Béla. Mögöttük sorakozott fel nemcsak a módos parasztság túlnyomó többsége, hanem a közép- és kisparasztság jelentős része. Jó kapcsolataik voltak a városi burzsoáziával és a nagytőke képviselőivel, valamint a katolikus egyházzal. Ez a szárny - elsősorban külpolitikai okokból - a békeszerződés aláírásáig nem kívánta a baloldali pártokkal kötött megállapodást felmondani, mivel ez az MNFF szétszakítását jelentette volna. 3 Uo. 276. 4 Uo. 276. 5 Uo. 276. 526