A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csobai Lászlóné: A Magyar–Román Társaságok története 1945–1950-ig

Csobai Lászlóné nevében is hajlandó volt elfogadni. A szövetséges nagyhatalmak hozzájárulásával és a függetlenségi frontba tömörült pártok megegyezése alapján 1944. december 14-én Debrecenben megtartotta alakuló ülését az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága. Az előkészítő bizottság kiáltvánnyal fordult a nemzethez, majd december 15-20. között - a nemzeti bizottságok aktív közreműködésével - lebonyolította az ideiglenes nemzetgyűlési választásokat. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben 230 képviselő foglalt helyet, közülük 90 az MKP, 56 az FKGP, 43 az SZDP, 16 az NPP, és 13 a PDP tagja volt. A felsoroltakon kívül 26 képviselő a szakszervezeteket képviseltette a törvényhozásban, 12 képviselő pártonkívüliként csatlakozott a függetlenségi fronthoz, valamint programjához.

2 A mandátumok száma összesen 498-ra emelkedett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülésén, 1944. december 21-én, Debrecenben, a nemzet akaratának kifejezésére egyedül hivatottnak és a "magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének" nyilvánította, majd másnap - a szövetségesek által Moszkvában elfogadott lista alapján - „megválasztotta" az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke Zsedényi Béla egyetemi tanár, a miniszterelnök Miklós Béla vezérezredes lett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés - előzetes pártközi megállapodás alapján - 23 tagú Politikai Bizottságot is választott, széles hatáskörrel. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülései közötti időszakban ez a testület ellenőrizte a kormányt. A bizottság munkájában a pártok vezető politikai személyiségei vettek részt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány összetétele nem felelt meg pontosan a politikai erőviszonyoknak, ezért a későbbiekben két ízben is sor került a kormány „rekonstrukciójára". Az Ideiglenes Nemzeti Kormány, a függetlenségi front programjának megfelelően, 1944. december 28-án hadat üzent Németországnak. Ezzel Magyarország egyértelműen kinyilvánította csatlakozását az antifasiszta hatalmakhoz, és ezzel megnyílt az út a fegyverszünet megkötéséhez is. Magyarország, mint a háború vesztese, arra kényszerült, hogy fenntartás nélkül elfogadja a győztesek érdekeit, és az általuk diktált feltételekkel kössön fegyverszünetet, majd békeszerződést. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződésben vállalta, hogy minden lehetséges módon és eszközzel hozzájárul a szövetségesek háborús erőfeszítéseihez, és 8 gyalogos hadosztályt bocsát a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság rendelkezésére. A diktátum érvénytelenítette az 1938. és az 1940. évi bécsi döntéseket, és arra kötelezte a kormányt, hogy az összes csapatot és hivatalnokot Magyarország 1937. december 31. határai mögé vonja vissza. Rendelkezett még a fasiszta maradványok felszámolásáról, a jóvátételi kötelezettségekről, a polgári közigazgatás helyreállításáról, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, a (SZEB) felállításáról. A bizottság tagjai voltak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió képviselői, elnöke pedig Vorosilov marsall lett, ebből adódóan Magyarország további sorsának alakításában a döntő szó a szovjeteké lett. A SZEB volt hivatott szabályozni és ellenőrizni a fegyverszüneti feltételek végrehajtását. Széles hatáskörrel rendelkezett, „kezében tartotta" a külpolitikát, de fontos belpolitikai kérdésekben is utasíthatott. Ez azt jelenthette, hogy nemcsak az ország szuverenitását korlátozta, hanem az Ideiglenes Nemzeti Kormányt és az azt követő kormányok politikáját is erősen befolyásolta. A fegyverszüneti szerződést a szövetséges nagyhatalmak nevében Vorosilov, az Ideiglenes Nem: PÖLÖSKEI-GERGELY-IZSÁK 1994. 270. 524