A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében

Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében rendezésének mindennemű tennivalóját a megye közhitelű cselekményeit védő ispán vagy alispán, pristaldus, később szolgabíró vagy esetleg egy vármegyei esküdt, még ritkában egy várjobbágy látta el. (Magam alföldi példát erre nem találtam, de korábbi kutatásaimból tudom, hogy Nógrádban többször vesznek részt határjáráson is a szandai várjobbágyok.) Rajtuk kívül ott találjuk a királyi embereket és valamely hiteles hely egyik tagját, továbbá a szomszédokat és a határosokat, valamint a megesketett tanúkat, általában olyan idősebb jobbágyokat, akik „meg venhettek és it zwlettek" (megvénhedtek és itt születtek) - olvashatjuk egy 1517. évi oklevélben.

21 1523-ban a csanádi káptalan előtt egyezséget kötnek Fábián Sebestyén és Ecset földesurai. Egyezségük alapja az a határjárás volt, amelyet az általuk egymás falvaiból kölcsönösen kiválogatott négy-négy, illetve más nemesek Szentlászló nevű falujából általuk együttesen kiválasztott nyolc tekintélyes jobbágy végzett el, akik e határjáró és határjelkitűző munkájuk előtt esküt tettek a határjáráshoz kiküldött királyi ember és a káptalan közhitelű tanúja előtt - mint olvashatjuk „akik valamennyien nem nemesi rendű emberek, s őket mint általuk kiválasztottakat a helyszínre vezették; ezek a nem nemesi rendű választott férfiak azután - miután az említett királyi ember és a mi emberünk színe előtt letették a szokott szigorú esküt - ugyanazon királyi ember és a tanúbizonyság-emberünk jelenlétében a fent írt Echteh és Fabian Sebestyén falubirtokok területét és határait... körös körül, úgy, ahogyan alább következik, megjárták, lelkiismeretesen megtanácskozták azok határait, és ki is jelölték azokat. " Az esettel azért foglalkoztunk kissé hosszabban, mert a határjárásban és határ megállapításban párját ritkító eset az, hogy részint kölcsönösen egymás falujából és együttesen egy környékbeli, semleges falubirtokból, Szentlászlóból válogatott, gyakorlatilag jobbágyi rendű döntőbírákra bízták a birtokos nemesek a határjárást, határjelkitűzést és határvonal megállapítást, mindezt kilenc esztendővel a parasztháború után.

22 A határok kijelölése nemcsak a földesúr, hanem az adott közösség egészének egyik legfontosabb jogi aktusává vált századokon keresztül. Legyen szabad ezért egy későbbi korszakból származó, de az előbb elmondottakat hangsúlyosan megerősítő 1814. évi gyomai határozatot idéznünk:

23 „Bíróválasztás után, mihelyest az idő engedi, a múlt esztendőnek bírája számosabb lakosokkal a határ szélire kimengyen, és minden határdombokat azoknak megnevezésével és a mappába leendő kimutatásával az új bírónak és tanácsnak megmutatja és resignálja, mely határokat az új bíró ilyeténképpen általvévén, azokat vagy maga személyesen, vagy az tanácsból kiküldendő deputátusok által számosabb lakosok jelenlétekbe gyakran, legalább minden 3 holnapban egyszer eljárja és megvizsgálja, és az előfordult változásokról s tapasztaltaknd az illető uradalmi tisztnek jelentést tegyen. " Nyilván korszakunkban is előfordult már, de később gyakorivá vált, hogy a húsvéti vagy a Szent György napi határkerüléskor fiatalabb lakosokat megcsapattak, megvesszőztek, hajukat megráncigálták stb., - egy erdélyi példa alapján az „emlékezetet hátuljokra verték", hogy egész életükben emlékezzenek a határjelekre.

24 Nem volt ez máshogy Békés megyében sem, mert pl. 1620-ban így vall a Békés és Doboz közötti 21 SZABÓ 1969. 109. 22 DL. 107405; HAVASSY 2001. 41. 23

IMPLOM 1971. 63. 24 SZABÓ 1971. 30-34. 461