A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Sterbetz István: Adatok a Biharugra környéki halastavak és puszták egykori madárvilágáról

Sterbetz István 3. 12 pl., Szilas-tó VIII. 12. 8 pl., Szikpuszta, Kisszik-tó, 1951. IX. 2. 18 pl., Begécs 1985. X. 10. 6 pl. Tringa glareola, (Linnaeus, 1758.) Réti cankó Sterbetz napló: 1951-ben VII-IX. között mindenfelé előfordult 5-10-es csapatokban. Genus: Arenaria Arenaria interpres (Linnaeus, 1758.) Kőforgató Sterbetz napló: Begécs, 1951. IX. 9. 1 pl. Genus: Phalaropus Phalaropus lobatus (Linnaeus, 1758.) Vékonycsőrű víztaposó A Madártani Intézethez került: 1951. VI. 23. >. Nagy László Gesztről közli, hogy VI. 23-án gyűjtötte. Évet nem jelölt meg (Nagy, 1962). Valószínű, hogy a Madártani Intézethez került példányról van szó. Sterbetz napló: Biharugra, Bodor-tó. 1951. IX. 2. 2 nyugalmi ruhás példány. Família: Stercorariidae - Halfarkasfélék Genus: Stercorarius Stercorarius pomarinus (Temminck, 1825.) Szélesfarkú halfarkas Nagy László Geszten 1953. VIII. 12-én megfigyelt egyet. VIII. 29-én valószínű ugyanazt ejtette el. Stercorarius sp. Halfarkas sp. Biharugra, Ludas-tó. 1951. IX. 2. fiatal tollazatú halfarkas megfigyelve. S. Longicaudus? S. parasiticus? Távolból pontos meghatározása nem volt lehetséges. Família: Laridae - Sirályfélék Genus: Larus Larus minutus (Pallas, 1776.) Kis sirály Sterbetz napló: Szikpuszta, 1951. V 2. 2. juv. Biharugra IX. 8. 1 juv., XI. 3. 2. juv. Begécs, 1979. XI. 3. 1 ad. Larus ridibundus (Linnaeus, 1766.) Dankasirály A Povázsay-féle tojásgyűjteményben 1963-ból és 1966-ból szerepelnek fészekaljak (Povázsay, 1986). Müller Géza évszám nélkül közli: „Az új halastavakon több száz fészekaljnyi sirálytelep (Müller, 1980). Sterbetz napló: 1951-ben Szikpusztán a Nagyszik-tavon mintegy 5-600 pár fészkelt, náduszadékon. Az 1960-as évektől tavaszi és őszi gyülekezés idején a sirálymennyiség meghatványozódott a korábbi évekhez képest. Valamennyi halastóra vonatkoztatva 1981-ben, a X. hónapban 50-60000, 1987ben a XI. tetőzéskor 70-80000 példányra becsültem a mennyiségüket. Larus canus (Linnaeus, 1758.) Viharsirály Sterbetz napló: 1951-ben még viszonylag ritka faj volt itt. XI. 12-én, Biharugrán elejtett, két átszíneződő példány a Madártani Intézetbe került. Az 1970-es évektől gyakoribbá vált a viharsirály Biharugrán, egy-egy alkalommal 15-20 példányt is lehetett megfigyelni, IV-VI, majd IX-XII. időszakában, többnyire fiatal, vagy átszíneződő egyedeket. 42