A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Cs. Szabó István gyulai bíró - úgy is mint kereskedő - több ízben szállított az uradalomnak (állatokon kívül) építőanyagot, posztót, lószerszámot, bort és más áruféleségeket. Legtöbb esetben állatok és bor szállításával, főleg lovak vásárlásával bízták meg. A lovak egy részét - igáslovakat - Gyulán és Simándon vette meg, de egy jó lóért távolabbra is elment. 1529 tavaszán a gyulai és környékbeli lakosok panaszt tesznek a várbeli katonák fosztogatásai miatt; ki sem mernek menni a határba, sőt városbeli házaikból sem mernek kimozdulni, mert aki kimegy a határba vagy a szőlőkbe, annak lovait, szekerét elveszik a katonák. 1535-ben a várbirtok ura, Brandenburgi György őrgróf, megbízta Oláh János városi főbírót Gyulán, hogy számára 8 db jó igáslovat vásároljon, s küldje utána Budán át Bécsbe vagy Boroszlóba. 1553-ban maga I. Ferdinánd király vásároltat Horváth Bertalan várkapitány által 100 db lovat. Mágocsi Gáspár gyulai várkapitány több ízben hajtatott hátas- és igáslovakat a váradi püspöknek, Nádasdy Tamás országbírónak. 1566-ban, amikor már a török katonaság körülzárta a várat, még mindig kerestetnek, kérnek „jóvérű" lovakat Kerecsényi László várkapitánytól, aki ekkor már e kéréseknek nem tud eleget tenni.

11 Kisebb falvakra vonatkozóan szintén hiteles forrásokból megismerhető, hogy Vácott 1563. július 22. és 1564. március 9. között hány darab eladásra hajtott szarvasmarhájukat, illetve lovukat vámolták el a révátkelőn. A váci városi vámnaplóból kitűnik, hogy ekkor Békés megye és tágabb környéke korántsem nyújthatott olyan „komor és sivár képet", miként azt némely szerzők „megrajzolták", hogy ti.: „Békés megye ... 1566 - Gyula vára eleste után - a hódító török sem tud többé egy időre adóalanyt találni; a vidék ekkor kezd mocsarak tartományává átalakulni."

12 E tájat valójában a század végén, az 1596 évi hadjáratkor átvonuló tatár segédcsapatok pusztították el, s tették sok helyt lakatlanná.

13 1453. július 16-án V. László király megparancsolja a váradi egyház káptalanjának, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike vizsgálja ki Neczpáli Balázsnak (a Turóc megyei Necpál és tartozékai urának) saját, valamint osztályos testvére, György fia László nevében előadott panaszát. Eszerint Neczpáli István özvegyének (Szakolyi Katalin): Katalin nemesasszonynak tudtával és biztatására Szakolyi László (Katalin asszony fivére), Csentei László, Sárosi (máshol Sánthusházi) Mihály, Haranghi Bálint, Demeter és Nagy István nemesekkel, valamint Ősiben (Zaránd vármegye) lakó nem nemes familiárisaikkal: Szabó Lászlóval és Panadi (máshol Parlagi) Lukáccsal, gyertyaszentelő (február 2.) táján a panaszosok „Gyomai" birtokrészén 20 aranyforint értékben szedtek dicát; pünkösd ünnepén (május 20.) pedig Nagy Ambrus gyomai jobbágyukat elfogták, bilincsben tartották, míg két lovat 20 aranyforint értékben és még két aranyforintot kicsikartak tőle; majd szinte pünkösd táján a panaszosok méneséből egy mént és egy kancát vittek el 6 aranyforint értékben. Mindezeken felül 1454. május l-jén Jenőben kelt oklevél szerint, 1454. febr. 14-én, Bálint nap táján, a Szakolyi nemzetség hatalmaskodva megtámadta Gyomát, és sok egyéb mellett a panaszosok méneséből öt lovat vittek el 41 forint értékben, s a birtok nagy részét elpusztították.

14 11 BÁCSKAI 1967. 438-439, 442. 12 HÓMAN-SZEKFŰ 1939. III. 424. 13 KÁLDY-NAGY 1982. 25, 29. 14 BORSA 1991. 64, 68. 412