A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

Nagyné Martyin Emília életében, s céljuk szerint lehetnek rosszindulatúak, fenyegetőek, figyelmeztetőek, elmarasztalóak, ijesztőek, neheztelők, de humorosak, sajnálkozóak, kedveskedők is. A leggyakrabban használt átkok a halálra vonatkoznak. Ezek egyik változata, amelyben a meg sem születés óhaja fogalmazódik meg az elátkozni kívánt személyre vonatkoztatva. Pl: "Fi-u-ar mä-ta fatä, si tatä-to ficior!" (Lenne anyád lány, apád pedig legény!); "Vu-tu-t-o vu peri foaita!" (Veszett volna el az egész fajtád!). Maga a halál szó ritkán jelenik meg ezekben. Csupán a "Mínce-te moarte!"(A halál egyen meg!) és a "Mínce-te moarte ce curatä!" (A tiszta halál egyen meg!) átkokban említik néven, s az utóbbinak súlyosságát tompítja, hogy természetes halálra vonatkozik. A halált előidézni kívánó átkoknak számos változata ismert. Az egész család, rokonság halálára vonatkozik a "Peri-u-ai tu si tätä felegäzie ta!" (Vesznél el az egész felekezeteddel!). Ez a változat jó példát szolgáltat arra, hogy a román káromkodásokba sok magyar szó vegyült, (felekezet - felegázíie). Hasonlóan magyar kifejezést tartalmaz a "Mínce-te pustutagu!" (A pusztulat egyen meg!) átok. A "Mînînce-te focu!" (A tűz egyen meg!), "Mínce-te jaru!" (A parázs egyen meg!) változatot főként állatokkal kapcsolatosan használták, s az átok sokszor a magyarázatot is magában foglalta. E két változat közül az utóbbi jelentette a súlyosabb átkot, ugyanis a parázs egy befejezett állapotot jelez. A "Mínce-te pamíntu!" (A föld egyen meg!) kifejezés is a halálra utal, de nem tartották annyira súlyos átoknak, mert nem tartalmazza a halál szót, és utalhat később bekövetkezendő eseményre is. A "Mînînce-o puträdu acolo inde-i!" (A rohadás egye meg ott, ahol van!) már meghalt, de életében rosszat cselekvő személyre vonatkoztatva hangzott el. A "Mînînce-te pépe!" (A féreg egyen meg!) valamikor a test halál utáni állapotára utalt, de mára ezt a jelentését elvesztette, s feltehetőleg a féreg szó hangzása („pépe") miatt a gyermekeknek adresszált kedveskedő szitokká vált, amit akkor használtak, ha valamilyen kisebb csínyt követett el. Egyes halált kívánó átkok az elhalálozás módját jelölik meg. A "Vini-Jar hiru!" (Jönne a híred!) jelentéstartalma, hogy az elátkozni kívánt személy lakóhelyétől távol eső helyen haljon meg, s mint a háborúban elhunyt katonának, holtteste helyett csak a halálhíre érkezzen meg. Különösen a részeges férjeiket szidalmazták így az asszonyok. Egyik legsúlyosabb átoknak számított a "Mínce-te cioaräle!" (A varjak egyenek meg!), melynek eredeti jelentéstartalma a temetetlen holttestre utal. Ma már azonban ezt a jelentését elvesztette, így a beszédformula lényegesen vesztett súlyosságából. A "Mere-ai cu picioarele-nante!" (Mennél lábbal előre!) szitokkal illetik a sokat csavargókat. A kifejezés ma már nem számít súlyos átoknak, holott jelentése egyértelmű, hiszen a néphit szerint a halottat viszik ki lábbal előre az udvarból. A halott test ridegségét, mozdulatlanságát idézi a "Facä-te Dumnezo stan da teaträ!" (Változtasson az Isten kőoszloppá!) és a "Batä-te musca-n lipideu!" (Verjen a légy a lepedőbe!) Ez utóbbi, az adatközlők elbeszélése szerint a halotti lepedőre utal. Egyértelmű a "Batäte noapte!" (Verjen meg a sötétség!) jelentése, hiszen ez az örök sötétségre utal. Durva szitkozódásnak számít az "Tzidi-u-ai!" (Dögölnél meg!) Eredetileg szintén a halálra vonatkozott a "Mînca-u-ai ce pä urmä!" (Ennél utoljára!) szitkozódás, bár ezt a jelentését elvesztette, s főként akkor alkalmazzák, ha valaki nagyon mohón eszik, vagy nincs megelégedve az étel minőségével. Egy másik ritkán alkalmazott humoros formula az "Ave-u-ai zîle cite ureti!" (Lenne annyi napod, mint ahány füled!) 334