A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza

A magyarországi románok halottkultusza Halottak jelképes etetése A halottnak élő holttestként való felfogásában, vagy a meghalt test továbbélő lélek elképzelésben gyökerezik a halott etetésének szokása is, ami nem más, mint az elhunyt étellel való ellátása jelképes formában. A halál utáni élet képzetéből adódik az a hit, hogy a halott nemcsak életében használt tárgyaira tart igényt, hanem az élet továbbviteléhez szükséges dolgokra, így ételre és italra is. A halotti áldozat kezdeti formája történhet jelképes formában való etetéssel. Különösen a római katolikus és a görögkeleti lakosság körében ismert a jelképes etetésnek az a formája, amit szegények etetésének neveznek. A község szegényeinek étellel, itallal való ellátása a halott etetésére vezethető vissza, de mindig volt alamizsnálkodó jellege is. A halott élő személlyel való helyettesítésének gondolata kereszténység előtti, és Európán kívüli is sok helyen ismert. A temetés napján vagy az azt követő napokban gyakorolt szokások közül Moldován Gergely a következőket tartja említésre méltónak a század elején megjelent írásában. A halott hozzátartozói csuporba vizet, rá cipót és gyertyát tesznek az ablakba, hogy éjjelenként a lélek azokkal táplálkozzék. A temető felé vezető úton a temetési menet többször megáll. Ekkor szoktak a családtagok a koporsó felett kalácsot meg pénzt osztogatni a szegények között a halott lelki üdvéért. Bizonyos déli településeken a temetés után néhány napig, 5-7 asszony a sírhoz jár hajnalban, ott elénekelik a Zorile című éneket, a sírra bort és kenyeret tesznek, azt tömjénnel megfüstölik, borral behintik, a kenyeret pedig szegénynek adják alamizsnába.

34 A fent említett szokások néhány változatát ma is fellelhetjük a battonyai illetve méhkeréki románok hagyományaiban. Battonyán a halotti tor („pomana") végén három pohárba vizet, bort és pálinkát töltöttek, ezeket az ablakba tették, s melléjük helyeztek egy darab kalácsot is. Reggelre a poharakból elpárolgott valamennyi folyadék, amit a néphit szerint a halott ivott meg, ezért a pohár tartalmát kiöntötték az ablakon, hogy ne szomjazzon a halott.

35 Méhkeréken 150-200 kalácsot sütnek a temetés napjára, s mindegyikbe belesütnek egy pénzdarabot is. A tarisznyába helyezett kalácsokat a szomszédasszonyok átadják a koporsó felett, és amikor a halottat az udvarról kiviszik, ezeket a kalácsokat a gyerekek között osztják szét. A gyermekek között szétosztott kalács egyébként fontos eleme a lakodalmi szokásoknak is. Szintén Méhkeréken van szokásban az is, hogy temetés utáni nap a halott legközelebbi hozzátartozói kimennek a sírhoz. A halottak etetése szokásának fő alkalma a halotti tor. A halotti tor az ősök tiszteletére rendezett szertartásos áldozati lakomák maradványa, amelyek a lélekhit s magyar asszony mondta, hogy ott az ö falujukban volt egy kilencvennégy éves öregasszony. Az még a föld termését is el tudta venni. Neki csak egy kis földje volt, de Jsten mentsen micsoda termése volt. És meghalt az öregasszony. Azt mondják olyan pirospozsgás volt az arca holtan is. Három napig tartották, de csak olyan maradt. Akkor valaki azt mondta a fiának, hogy tüzesítsen meg egy nagy szeget. És szúrja bele fent a gyomra tájékán. Akkor felébred, ha nem halott. De a fiú nem akarta, mert csak az anyja volt. Nagyon sok pénzt fizetett valakinek. Az beszúrta oda a szeget, de Isten mentsen micsoda sikoltozásokat csapott az öregasszony. Aztán meghalt. Úgy sikított, hogy azt hitted szétveti a házat. Addig nem halt meg, csak olyan tetszhalott volt.] (Szántó Petemé, Bálint Flóra, Kétegyháza, 1898) 34 MOLDOVÁN 1913. 204. 35 HOTOPAN 1982. 9. 329