A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Erostyák Zoltán András: Az utolsó szappanfőző műhely Orosházán

Erostyák Zoltán András macskaköves utcába került, s ez adatközlőim elmondása alapján érzékelhető volt a forgalmon. Egy évben kb. 30 alkalommal főznek szappant a behozott zsiradék mennyiségétől függően. Az őszi disznóvágások előtt sűrűsödik a zsiradékok behozatala, mivel a régi zsiradékot kiürítik, hogy az újnak legyen hely, és nem akarják a régi, avas szalonnát, zsírt kidobni, inkább így hasznosítják. A másik erősebb hullám február körül, a tavaszi vágások előtt van. A fatüzelésű üstbo 100 kg zsírt tesznek fel főni, melyhez folyamatosan adagolják a vízben feloldott lúgkövet - a régi szerszámok és technológia alkalmazásával- az erősebb forráskor. A szappan kb. 6 órán át fő, s közben állandó odafigyelés mellett keverni kell, amihez a cserpák mellett egy hosszúnyelű, lapos kanalat használnak. Majd kb. egy órás hűlés után a cserpákkal, valamint a rövidebb nyelű fándlival vödörbe merik, ezután a vödörből a fólia alapú vaskeretbe öntik. A hűlés után leverik a keretet és a száradás után a tömbszappant feldarabolják. A Rákóczi úti házban - melynek hátsó része eredetileg a hentesüzlethez tartozott - volt akkora üst, amelyben 500 kg szappant lehetett kifőzni. Ez egynapos munka volt, amely a teljes család munkamegosztását, illetve részvételét jelentette: a zsiradékot a fiatalok kezdték el főzni délután, majd késő este az idősek vették át a munkát állandó odafigyelés mellett - mely másnap délután fejeződött be az egész éjszakai főzés után. Jól mutatja a háziszappan használatának erőteljes csökkenését az a tény, hogy a Luther utcai műhelyben már csak 100 literes üst áll. Fehér László szabadalma A szabadalom lajstromszáma: 133.358 1. sz. szabadalom XI

/е. osztály, F-10148. Alapszám. Bejelentés napja: 1942. december 17. Közzététel napja: 1943. május 15. Az oklevél kelte: 1943. október 13. Az „Eljárás sovány szappan készítésére" néven bejegyzett szabadalom 1942. december 17-én került a Királyi Szabadalmi Hivatal elé elbírálásra. A Magyar Szabadalmi Bíróság leírása alapján: „Az eljárás olyan vágóhídi melléktermékeket használ, melyek legnagyobb része eddig veszendőbe m?nt. Ezek a következők: szarvasmarha-, borjú-, juh-, sertés-, ló-, szamár-, bivaly-, öszvér-, vagy kecskebél, illetve ezek vakaréka, pacal, általában minden vágóhídi- és hal-, vagy szárnyashúshulladék, vér kivételével. Ezekhez, vagy keverékeikhez 5-6% vágóhídi nyers faggyúsalakot, vagy zsiradékot, továbbá a következő nyersanyagot adjuk hozzá: 20% ammoniákszódát és 10% égetett, vagy finomra oltott mészport, majd a tömeget szappanná főzzük. Az eljárással kapott szappan rendkívüli tisztítóképességű. Hideg vízben is tökéletesen tisztít." 1944-ben a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem Szerves- és Gyógyszerészeti Intézeténél vegyelemezték. Ennek alapján megtudhatjuk, hogy a másodízben próbára bevitt szappanfélék a mosásnál kitűnően használhatónak bizonyultak. Ahogy az évszám is mutatja, a II. világháború alatt született szabadalomról van 286