A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csete Gyula: A mezőberényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása

Csete Gyula (Ebben fontos szerepet játszott valamely népcsoport hagyománya, vagy éppen különbözni akarása.) Eltérést az épületek külső megjelenésében fedezhetünk fel, mint pl.: a szlovákok elótornácos, „ulicskás" lakóházainál. A németeknél elég korán megjelenik egy valószínűleg magukkal hozott építkezési gyakorlat, az udvar keresztbe való beépítése, amely eltér a környező magyar falvak portáinak soros elrendezésétől. (A porta keresztépületes alaprajzú beépítése a Dunántúlon, az ottani németeknél is általánosan elterjedt.) Az is gyakori, hogy a nyári konyha a lakóépületben kap helyet, sokszor a korábbi típusú tüzelőberendezéssel.

4 Ennek a jellegzetes különbségnek a nyári konyha elhelyezkedésénél van szerepe, ugyanis a legtöbb esetben itt nyert elhelyezést. A berényi „svábok" között sok módos gazda volt, akik nagyméretű hosszú házakat építettek. Az ezekhez tartozó melléképületeket (ólakat, magtárakat) egybeépítették, keresztben, pontosabban merőlegesen a lakóépületre, úgy, hogy a melléképület választotta el az udvart és a kertet. Előfordult az is, hogy a keresztépület egybeépült a szomszéd porta épületével, így az utca felé eső magas tégla- vagy deszkakerítéssel majdnem, vagy teljesen zárt udvarok jöttek létre. A porta ezáltal rendezettebbé vált, mint a soros beépítés elszórt egyenlőtlen melléképületei esetében, itt ugyanis minden egy tető alá került. Ennek az építési módnak a térnyerését az is bizonyítja, hogy a magyarok és a szlovákok is átvették, sőt még a környező magyar falvakban (pl.: Köröstarcsán) is megjelentek helyi változatai. A nyári konyha és a melléképületek Az építkezéssel kapcsolatosan megállapítható, hogy gyakran alkalmazzák a hagyományos építési technikákat úgy a tetőszerkezet, mint a falazat készítésénél. A vertfal szinte már teljesen kiszorult, de itt újra megjelenik (különösképpen a tanyákon). A szarufás „kakasüllős" tetőszerkezet készítése volt általános. A házak többségét náddal fedték, igaz napjainkra nagy részükre cserép került. A nagyobb gazdák melléképületei megegyeznek a főépület szerkezeti megoldásaival. Közöttük is sokan megtartják a szabadkéményes főzőkonyhát. Napjainkra sok átépítés, átalakítás történt, de még így is maradt - bár kisebb számban - a régi tüzelőberendezésű nyári konyha. Leírását, a megfigyelések lejegyzését azért is tartom fontosnak, mert ha átalakítva is, de nyáron ma is a családi élet fontos színtere ez a helyiség. Mezoberényi népi építészeti sajátosságok Az alábbiakban ismertetem a nyári konyhák, főzőkonyhák néhány, a gyűjtésem során megismert típusát. Elsőként egy már eltűnőben lévő főzőkonyhát mutatok be. Itt megmaradt a szabadkéményes tüzelőberendezés. Idős gazdája néhai Schmidt Imre az 1990-es évek elejéig használta. Az adatokat szomszédaitól és rokonaitól gyűjtöttem. A nyári konyha és a mellette lévő „mélyített" szoba az első épület tengelyében van, ugyanis innen már keresztirányban folytatódik. A főépület felől nyílik a padlásfeljáró, a „beugró" tornác, innen a magtár és a szoba. A másik oldalon a kocsiszínt 4 BARABAS-GILYÉN 1979. 111. 262