Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 22. Békéscsaba, 2001)

A szabolcsi Reök ág 1838-ban ügyvédi vizsgát tett, Pesten telepedett le. Ott előbb Kazinczy Gábor köréhez tartozott, majd ennek felbomlása után az 1847-ben megalakuló Ellenzéki Körjegyzője lett.

255 Megbízatása mutatja, hogy elismert tagja volt a haladó fiatalságnak. Itt a nemzet legjobbjai között (Teleky László, Vörösmarty Mihály, Petőfi, Kossuth, Erkel stb. társaságában) alakult egyénisége, elkötelezettsége. 1845-ben nősült, felesége Grobetti Lujza, egy budai polgárcsalád tagja. 1846-ban Ilona, 1849-ben Gizella nevű leányuk született.

256 1848-ban Klauzál minisztériumában volt titkár.

257 1849-ben az orosz betörés idején a Mátrában élő testvérénél, Reök Pálnál húzta meg magát más rokonokkal együtt.

258 A szabadságharc bukása után családjával együtt vidéken telepedett le, hogy itt vészelje át a megtorlás időszakát. Békéscsabát választotta, ahol Karolina nevű nővére élt, s akinek férje, az Apponyi grófok uradalmi inspektora tekintélyes ember volt. Anyagi és erkölcsi támogatásra találhatott nála. Az ideiglenes megoldásból végleges letelepedés lett. Családi életét sorozatos csapások sújtották. Gizella nevű leánya még Pesten meghalt, Békéscsabán a kisebbik leányát is elveszítette.

259 Felesége elhagyta, visszaköltözött a fővárosba. Reök István egyedül maradt, „agglegény-életet élt" - írja róla Munkácsy. Ekkor, 1852 elején került hozzá unokaöccse, a kis Miska, a későbbi Munkácsy Mihály. A Lieb gyermekek ugyanis 1850-ben édesanyjukat, 1852 tavaszán édesapjukat is elveszítették, s az árván maradt gyermekeket a Reök testvérek „osztották szét" maguk között, így került Miska Reök Istvánhoz. Lakásuk Csaba főterének végén, az evangélikus kistemplom közelében a Fő utca 975. sz. házban volt (ma Baross utca 6. sz.). Reök I. 1853 Szent Mihály napjától a főtér közepén a Trauttmannsdorf-féle tiszti lakásba költözött, a gróf „ügyésze" lett. Közvetlen szomszédjuk volt az Apponyi grófok tiszti lakásában a Vidovszky család, ahol Munkácsy új barátokra talált a gyerekekben. Vidovszky mamáról pedig így írt Munkácsy: „A jó asszony lett az én harmadik anyám."

260 Reök I. 1852-től Csaba távoli határában, a mintegy 20 kilométerre lévő Gerendásipusztán, a Trauttmannsdorf-birtokból bérelt 255 hold földet. Ez az a Gerendás, amely oly sokszor előfordul Munkácsy életében. Ide szökik meg mesterétől asztalosinas korában, ide tér megpihenni néhány hónapra 1862—63-ban, mielőtt a festőpályára lépne. Még kétszer tölt hosszabb időt a gerendási tanyán: 1865 szeptemberétől 1866 februárjáig az Estebéd a pusztán és a Búsuló betyár megfestése idején, valamint 1867 augusztusa és októbere között. Ebben az évben nagybátyja felmondja gerendási bérletét, s a kis tanya, a „rezidencia" néhány év alatt az enyészet martalékává vált. Reök István 1855 körül költözött ki Gerendásra második - akkor még nem hivatalos - feleségével, Omaszta Máriával (ő az ismert Mari néni) a tanyára. Az Omaszta család jómódú, haladó szellemű értelmiségi, földbirtokos család volt. Az apa, ifjú Omaszta Zsigmond ügyvéd, 1829-ben a gyomai járás országgyűlési képviselője volt. A szabadságharc bukása után vizsgálat OL R 151 : Az Ellenzéki Kör iratai. Budapest, Belvárosi római kat. plébánia anyakönyvei. Az első magyar ministerium személyzetének név- és lakkönyve. H.n. 1848. L. a 227. jegyzetet! Békéscsaba, róm. kat. egyház anyakönyve. Munkácsy i.m. 36. 90