Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 22. Békéscsaba, 2001)

Az apai ág: a Liebek Emil után az 1840-es években megszületett a Lieb család többi gyermeke. 1841— 1843 között a második fiú, Aurél, majd 1844. február 20-án a „sóperceptori lakás sarokszobájában" Mihály (Munkácsy), végül 1846-ban egyetlen leányuk, Gizella. Bár Gizellát a legkisebb gyermekként emlegetik az irodalomban, Munkácsy édesanyjának egy 1848 februárjában németül írt leveléből mást állapíthatunk meg. A levelet sógornőjéhez, Reök Lajosnéhoz írta a Baranya megyei Magyar-Bolyba.

51 „Sokmindennel meg kell küzdenem, kedves Júlia, mert szegény gyermekeim mindig betegesek, különösen a téli hónapokban: most már negyedik alkalommal az ősszel visszatért a láz, és egész télen át tart, bár most ez alkalommal a legfiatalabbat, Miskát megkímélte a láz, de a két idősebbik, Emil és Aurél, tartósan szenved miatta, ami bár nem gátolja növekedésükben, de nagyon is akadályozza őket a tanulásban. Az én kis hétéves Emilem megírta első levelét drága édesapánk 88-ik születésnapjára, a tizenöt hónapos Gizellám, miután egy teljes éven át kétségekben hagyott, hogy él-e vagy hal, most olyan kövér, mint a duda és szalad, mint a nyúl." - Liebné tehát Gizellát említi legkisebb gyermekének, és még nem szerepel Gyula, a család ötödik gyermeke, így ő 1848 februárja után születhetett. Ebből a levélből az is kiolvasható, hogy a Lieb család az elért pozíció ellenére sem boldog Munkácson. Nemcsak a gyermekek betegsége miatt. Liebné arra panaszkodik, hogy ritkán láthatja testvéreit, s úgy látszik, az anyagiak sem bőségesek: „hosszabb utazásra még gondolni sem gondolhatok, mert az sok pénzbe kerül, ami nekem nincs" - írja. Önmagáról így ír: „Általában visszavonult, házias életet élek, mivel túlságosan sok a dolgom ahhoz, hogy gyakran részt vehetnék szórakozásokon és sokszor a megfelelő hangulatom is hiányzik szegény gyermekeim beteges állapota miatt." Valószínűleg az a távolság, amely elválasztotta a rokonoktól, okozza, hogy megpróbálnak elkerülni Munkácsról. Az idézett levélben találkozunk először ezzel a szándékukkal: „.. .egy... gyenge reményt táplálok, hogy talán megláthatlak benneteket, mert az én Miskám megpályázta a pesti ellenőri állást, de már ez a remény is vízbe fulladt, ahogy általában nem nevet ránk a szerencse." 1848 őszén mégis lehetőség nyílt, hogy közelebb kerüljenek a rokonsághoz. A megüresedett miskolci sópénztárnoki állást pályázta meg Lieb Mihály. A jelöléseket október 20-án terjesztették fel,

52 december 6-án Lieb M. több heti szabadságot kér a kassai kerületi felügyelőségtől,

53 és december 22-én már mint miskolci sótárnok szerepel.

54 Nyilvánvaló, hogy a decemberi szabadságra a költözés miatt volt szüksége, így minden bizonnyal 1848 decemberében kerültek Miskolcra. Az eddigi állomáshelyek után Miskolc a nagyvárost jelentette a Lieb család számára: 17000 lakos, erőteljes iparral és kereskedelemmel. Egyben közelebb kerültek a rokonsághoz is: a Felvidéken élő Liebekhez, s főképp a várostól 40-50 km-re a Bükk rengetegében, Cserépváron kasznároskodó Reök Antalhoz, Cecilia fivéréhez. Ez a testvéri ragaszkodás érződik Liebné Reök Cecilia fenti leveléből, amelyet Reök Lajosnéhoz írt még Munkácsról: „... gyakran megtelik szemem könnyel, ha arra gondolok, mennyire lehetetlennek tartottam, hogy testvéreimet ne láthassam legalább egyszer évente, és mégis most majdnem teljesen le kell mondanom erről a boldogságról. Lotti (Steinerne 51 A német nyelvű levelet közli Walter liges: Aus dem Nachlasse Munkácsy. Bielefeld - Leipzig, 1904. 11-12. 52 OL. H szekció. 1848-i pénzügyminisztériumi iratok H 24. Központi iktatókönyvek. 18293, 51537/1848. 53 Uo. 21577, 4148, 17126, 18293/1848. 54 Uo. 23261/1848. Lieb Mihály kinevezésének iratszáma 18293/1848. Iratanyaga hiányzik. 55 L. az 51. jegyzetet! 23