A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Kertész Éva: Adatok a Dél-Tiszántől flórájához

Kertész Éva A védett löszpusztagyepek közül a csorvási, pusztaföldvári (1996), és Battonya tompapusztai (1996) megfigyelési adatok szerepelnek. Ezen kívül e közlemény rendszeresebb ill. szórvány gyűjtési adatokat tartalmaz a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet, Elek, Békéscsaba, Mezőhegyes, Bánkút, Kondoros, Kétsoprony, Szarvas, Szeghalom, Füzesgyarmat, Vésztő, Újszalonta, Kötegyán területére. Fontosabb élőhelyek rövid jellemzése A vizsgált terület az Alföld flóravidék, tiszántúli flórajárásába (Crisicum) tartozik. A Dél-Tiszántúli táj utolsó természetes képe az árterületeken puha- és keményfás ligeterdők mocsarakkal, és lápokkal, a folyókat szegélyező hátakon löszpusztagyepekkel, pusztai bokrosokkal és tölgyesekkel, szikes talajon pedig szikes puszta, sziki tölgyes erdő-foltokkal. (ZÓLYOMI 1946). Az általam részletesebben vizsgált területek közül a Biharugrai Tájvédelmi Körzet a Sebes-Körös völgyének középső szakaszán Biharugra, Geszt, Zsadány, Mezőgyán, Körösnagyharsány községek határában található. A kedvező vízrajzi helyzet miatt a terület bővelkedik mocsár- és kaszálórétekben. Itt él az Orchis laxiflora, Clematis integrifolia, Dactylorhiza incarnata, Cirsium canum, Carex tomentosa, Filipendula ulmaria, Inula helenium, Euphorbia palustris, Serratula tinctoria. A füzláp maradványok szegélyén megtalálható a Salix cinerea, Valeriana officinalis, magasabb partjain a Ranunculus strigulosus. A magassásosok érdekessége a Carex pseudocyperus. Jellegzetes fajok a nádasokban, csatornákban a Salvinia natans, Trapa natans, Utricularia vulgaris, Stratoides aloides, Hydrocharis morsus-ranae, Epilobium angustifolium, Bidens cernua, Myosotis palustris. A nedves rétekből a vízrendezések során kialakuló rétsztyeppeket (tavisztyeppeket) Biharugra, Geszt, Körösnagyharsány térségében vizgáltam. A rétek jellegzetes növénye az Anthoxanthum odoratum, Briza media Colchicum autumnale, Filipendida vulgaris, Luzula campestris, Orchis morio, Thalictrum minus, Trifolium rubens, Rhinanthus rumelicus, Salvia pratensis, Hieracium hoppeanum, Polygala comosa, Betonica officinalis, Veronica austriaca subsp. austriaca. A Dél-Tiszántúlon a töredezett mezőgazdasági tájban a sztyepprétek, löszpusztagyepek fragmentumait az útmenti gyepek, mezsgyék, kunhalmok őrizték meg változó fajkészlettel. Az általam vizsgált löszpusztagyepek közül Battonya Tompapusztán és a Palotaidűlőn, Eleken a Pap-réten és a Papi-domb-dűlőn, olyan löszpusztagyep specialista növények találhatók meg mint a Ph/omis tuberosa, Ajuga laxmanii, Amygdalus nana és a Stipa capillata. A kétsopronyi homokbánya melletti löszgyepben a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), és a békéscsabai Téglagyári-gödrök mellett a védett csajkavirág (Oxytropis pilosa) bizonyítékai az egykori löszpusztagyepek fajgazdagságának. A szárazabb sztyepprét, löszpusztagyep maradványokon megtaláltató az Adonis vernal is, Achillea pannonica, Seseli varium, Chrysopogon gry/lus, Euphorbia pannonica, Agropyron pectinatum, Salvia aethiopis, Podospermum laciniatum, Rosa gallica, Teucrium chamaedrys, Trifolium alpestre, Trifolium montanum, Trifolium rubens, Ornithogalum pyramidale. Biharugrán, sztyeppréten maradt fenn a pannon-kelet-kárpáti védett bennszülött faj, az öldöklő aszat (Cirsium furiens). 6