A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája. I. (Kutatástörténet és állatföldrajzi beosztás)

BMMK21 (2000) 49-62. A FEKETE-KÖRÖS VÖLGY MAGYAR SZAKASZÁNAK SZÁRAZFÖLDI MALAKOFAUNÁJA I. (KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS ÁLLATFÖLDRAJZI BEOSZTÁS) - Lennert József és Répási Józsefné A Fekete-Körösről és az egykori Körösök menti tájról A Fekete-Körös a Cucurbäta csúcs (1848 m) északi lejtőiről, 1460 m tengerszint feletti magasságból ered, majd 30 km megtétele után, a Köves-Körössel való egyesülését követően tengerszint feletti magassága 202 m-re csökken. A hegyekből a víz tombolva ömlik alá, kilométerenként 10 méteres eséssel, Susdnál (Suçtiu) kilométerenként 5-6 métert és Belényesnél (Beiu§) kilométerenként 2-4 métert esik a Fekete-Körös. A széles Belényesi-völgyön egy 1841,28 km

2 területű fennsíkról több hegyi patak fut le, amelyek Kisháza mellett közös mederbe egyesülnek. Az így megnövekedett vízfolyást FeketeKörösnek nevezik. A folyó völgyét kezdetben magaslatok határolják, majd meglehetősen sík terepen, laza talajon folyik, amelyet hordalékából rakott le. A Fekete-Körös a triászkori mészkőbe ásott Pontoskő-Borzi szorosnál (Petrani-Borz) hagyja el a Belényesi medencét. A hegyaljai szakaszban a Fekete-Körösnek már síksági jellege van, Tenkénél (Tinea) a lejtője 0,8-0,5 m/km, Tenke alatt pedig 0,3-0,2 m/km. A Fekete-Körös hazánkba Gyulavári térségében lép be és 20.5 folyamkilométer „megtétele után" Doboznál egyesül a Fehér-Körössel, az egyesülés után Kettős-Körös néven folyik tovább.

1 A Fekete- és a Fehér-Körös menti táj eredeti, természetes állapotában egy vízjárta, erdős és az évenkénti elöntések által erősen befolyásolt mocsaras vidék volt. A különböző méretű vízfolyások, folyók és erek partján puhafás ligeterdők, a vízfolyásokat kísérő hátakon - különféle öntéstalajokon - elegyes keményfás ligeterdők húzódtak. A hátakon túli mélyebb fekvésű részeket a vízállás miatt ritkás, nem záródott, gyakran átmeneti faállományú erdők borították. A köztük lévő szélesebb laposokban nedves rétek, magassásosok és mocsarak, pangóvizes mélyedéseikben pedig égeres és kőrises láp- és mocsárerdők lehettek. A vidék eredetileg egységet képezett a két Körös és mellékvizeinek teljes völgyével egészen az Erdélyi-szigethegységig. Az Alföld keleti peremén az erdők a folyókat követve mindenütt leereszkedtek a hegyekből, foltokra szakadozva elvesztek a nagy mocsarakban vagy a füves pusztákban

2

. Ezek az erdők a legnagyobb kiterjedésben és legmélyebben a Körösök vidékén nyúltak le és itt maradtak meg a legtovább. (1. ábra) 1 Huszár, 1823, Jakab, 1997, Sárkány-Kiss et al. 1999. 2 Molnár, et al. 1998. 49