A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Kohán György háború emléke című főműve tartó és tápláló munka jelképe a ló, maga az erő, a tüzes energia, akár hámot, akár nyerget tesznek is rá. Ez látható a Csend című képen (III. képmelléklet), aminek többszörösen párhuzamos, horizontális szerkesztésmódja a koporsóban fekvő halott egymás mellett futó tengelyeire emlékeztet. Az érem másik oldala ez, a borzalmat túlélő, vezető nélkül maradt állat - az örökké viselt szemellenzőt sincs, aki levegye róla - a tehetetlenség, a megtört ösztön, ami a halott gazdához köti, nem engedi, hogy továbblépjen. Fabábúkká merevedett embertestek fekszenek előtte, és mögötte is. Rájuk nem taposhat, át nem ugorhat rajtuk, ahogy az ember sem tud a gondokon átszökkenni. Kitérni pedig az embernek is csak annyira könnyű, mint itt a lónak oldalra lépni. A jelen arcának sötét oldala árnyékolja be a gondolatait és az eget. Az élet értelmének-értelmetlenségének az önmarcangolásig vitt mérlegelése ez, ami Kohán képein számtalanszor megjelenik, így a Lelőtt varjú és a Töprengő címűn is. Ez utóbbi, a térdén könyöklő, arcát kezébe temetve ülő női figura több színváltozatban is megjelenik, ehhez hasonló kompozíciója a Gyász is. 5. kép. Töprengő (é.n.) olaj, farostlemez; 62 x 50 cm. J.j.l.: Kohán Kohán Múzeum, ltsz.: 79.108.1. (fotó: B. B.) Ahogy Kohán a Lelőtt varjú, Jégvirág című képének születéséről vall, megmutatja érzékenységét nemcsak a tragédia felfogása iránt, de a gyakorlati oldalát is, hogy azt meg is tudja mutatni másoknak munkáin keresztül.

23 A mozaik elemei egy komor paletta egyszerre égető és fagyos festékfoltjai. Vannak visszatérő momentumai, mint a rohamsisakos katonák átvonuló vagy mozdulatlanná Supka Magdolna, В.: Kohán György, In: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1970/1. főszerkesztő: Pogány Ö. Gábor, Budapest, 1970. 228. p. 307