A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán

Németh Csaba ír, míg mások egyszerűen csak egy erre a célra kijelölt házról, vagy egy földszintes épületről tesznek említést.

4 Minden bizonnyal Máriássy Jánosnak lehet igaza. Ő arról számol be, hogy miután 21én elindultak Sarkadról, Montenuovo 22-én parancsot adott a lefegyvezésükre, s „ezen kínos kötelezettség két napot vett igénybe. "

48 A fegyverletételi ceremónia másként alakult a különböző helyszíneken. A kastélyban ülésező orosz katonai bizottság kérte a megjelent nevét, és rangját. Ezeket beírták egy könyvbe, illetve egy kis cédulára, amelyet ráragasztottak az elvett fegyverre. A kardokat azután összedobálták egy halomba. Ez valószínűleg még 22-én délután történt, amikor még volt idő ilyesmivel bajlódni. Másnap aztán gyorsítottak az eljáráson. Tóth Ágostonnak „a kastély egyik földszinti szobájában" kellett megválnia a fegyverétől. A tisztek „kardjaikat egyszerűen oda dobták be az ablakon keresztül. " Megerősíti ezt Rüdiger segédtisztje, aki még azt is hozzáfűzi, hogy ettől a bent ülő osztrák tiszt olyan sérüléseket szenvedett, hogy végül „több sebből vérezve... a földre rogyott. " Oláh György szerint a fegyverletétel színhelye a kastély előtti tér volt. Több tiszt inkább kettétörve kardját a Körös medrébe dobta azt, mintsem átadja egykori ellenfeleinek. A halomba dobált kardokat azután a kastély egyik szobájába hordták össze, amely az ő idejében (1892) a számtartói iroda volt.

49 A legrészletesebben Kóhn Dávid tollából tudhatjuk meg, hogy mi történt a vár és a kastély közötti téren, ahol a honvédtiszteknek reggel 6 órára kellett megjelenniük. A várkertet orosz katonaság zárta körül. A visszaemlékezők szerint ez nem annyira a szökések, mint inkább az osztrák katonaság jelenlétének megakadályozása végett történt. „A honvédtisztek tábornokaik köré csoportosultak... orosz törzstisztek jelentek meg mindegyik csoport előtt, s szalutáltak a csoport élén álló tábornoknak és kérték előbb az ő, majd tisztjei kardját és pisztolyait. Az így lecsatolt kardokat és fegyvereket aztán a tér közepén halmozták fel. " Knezié tábornokról megörökített egy külön kis történetet is. Ö sem volt hajlandó kardjának az átadására, csak miután egy szekér kereke alá helyezve kettétörte azt.

50 E kettétört penge a gyulai múzeum legféltettebb ereklyéi közé tartozik. (4. kép) Podmanitzky szűkszavúan számolt be az eseményekről. Megtudhatjuk tőle, hogy nem csak fegyvereiktől kellett megválniuk: „Gyulára érvén az oroszok... kiszolgáltattak az osztrákoknak, mely ténynek első következése gyanánt kardjainkat a gyulai kastélyban le kellett raknunk, szigorú parancsot vévén egyszersmind egyenruháink levételére. " Oláh György adott felvilágosítást róla, hogy mit tehettek azok, akiknek ruhatárát kizárólag egyenruhájuk alkotta: „Sokan gyulai ismerőseiktől, szállásadóiktól kaptak ruhát, - s kiknek nem volt módjukban polgári ruhát szerezni - letépették a zsinórzatot s még ezt is elszedték tőlük, nehogy még felhasználhassák valaha. " Szerencsére a szabadságharc ideje 4 Kóhn 53.; Garzó 96.; Villecz 56.: „ Gyulán átvesz bennünket Montenuovo osztrák tábornok, s rögtön megparancsolja, hogy a tisztek is tegyék le a fegyvert. Sorjával lépünk egy földszintes épület elé, s a nyitott ablakon kiki beveti a kardját. " 4K Máriássy 160. : bár nem kizárt, hogy ő 23-a mellett 24-re gondolt. 49 Rüdiger segédtisztje 553.: Ez a történet azonban valószínűleg korrigálandó. Talán arról lehet szó, hogy a visszaemlékező magyarbarát szimpátiája népmesei fordulatot költött, amelyben az igazságért küzdök úgy buknak el, hogy közben még ellenfelüket is megbüntethetik. Ha mégis igaz történetet örökített ránk, akkor inkább arról az eseményről lehet szó, amikor a leadott fegyverekkel az oroszok számoltak el az osztrákok felé. Ezt látszik megerősíteni Oláh György is: II. 404-406.; Körösi 1888. szeptember 4.; lmrédi-Molnár 138-139.; Sáfrány 64.: „ 1849. Augusztus 23., Gyula... Ma vették el kardomat. Tegnap már németek is jöttek. Tegnap tudtuk meg plakátból, hogy foglyok vagyunk. " 50 Kóhn 53-55. 278