A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán

A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán Mi történt a foglyokkal, amíg eljutottak Sarkadra? Drozdov orosz főhadnagy szerint 13-án este, a fegyverletételt követően „a 2. könnyűlovas hadosztály odavonult a magyar sereg arcvonalához és nekilátott a hadifoglyok átvételének, ami este nyolc óra körül fejeződött be. Aztán még sötétedés előtt a lefegyverzett katonák oszlopa, lovasságunk fedezete mellett hallgatagon megindult. " Rüdiger tábornok segédtisztjének feljegyzéséből azt is megtudhatjuk, hogy az éjszakai órákban a honvédek nagy tömegének őrzése óriási zűrzavarral járt. Ezt kihasználva a foglyoknak csaknem egyharmada megszökött. A Rüdigerféle hadtest Kisjenőn felállított főhadiszállására hajnali négy óra tájban érkezett meg a menet. A legénységet táborban helyezték el, maga a tisztikar a városban kapott szállást. Az oroszok foglyaik ellátásáról is gondoskodtak. A főtiszteknek naponta egy, a törzstiszteknek két ezüstforintnyi juttatást (ezek már nem Kossuth-bankók voltak, hanem a cári sereg mellett működő Almássy gróf által kibocsátott kék színű papírpénz), a legénységnek pedig húst és kétszersültet adtak. Könnyen voltak nagylelkűek az oroszok, hiszen a háború során felmerült költségeiket megtéríttették az osztrák kormánnyal. Akad olyan visszaemlékező is, aki szerint a tisztek az est folyamán helyben maradtak, a szőlősi mezőn. Valószínűleg azon alakulatok elöljáróiról lehet szó, amelyek már este későn, utolsóként érkeztek meg a fegyverletétel helyszínére. Reggel azután őket is tovább kísérték, s 9-10 óra körül ők is megérkeztek Kisjenőre. A Nagysándor-féle I. hadtestből néhányan azonban az est folyamán Borosjenőre kerültek, másnap pedig Bélre szállították át őket, ott várták be sorsuk beteljesedését.

11 Hogyan élték át ezt a helyzetet a magyar tisztek? „ Vitéz seregünk legénysége hadifoglyukul hajtatott el csorda módjára két sor idétlen s otromba orosz gyalogság közé szorítva" - búslakodott báró Podmaniczky Frigyes huszárszázados. A bánásmódra azonban nem lehetett panaszkodni: „Az orosz tisztek előzékenyen, udvariasan bántak velünk... Kínáltak italaikkal, bizalmas társalgásba ereszkedtek... és a hihetetlenségig szép dolgokat helyeztek kilátásba. " Rüdiger Kisjenőn Görgeyt és vezérkarát ebédre is meghívta. Ez a cselekedete mérhetetlenül felbosszantotta Haynaut: „ezekkel a lázadófőnökökkel... nem csak azt a kíméletet tanúsították, amit az emberiesség és a hadi szokások általánosságban előírnak a hadifoglyokkal kapcsolatban, hanem... bajtársként fogadták, sőt gróf Rüdiger... ünnepélyesen meg is vendégelte őket. " Még eltűrte azt is, hogy „nevezettek eddigi egyenruhájukban, oldalfegyverrel és szolgálati kitüntetéseikkel feldíszítve" jelenjenek meg, sőt még „az el'" Drozdov 566.; Rüdiger segédtisztje 543.; Érdekes, hogy a 2. könnyű lovashadosztály Glazenap altábornagy vezetésével eredetileg a II. hadtestbe (tehát nem Rüdiger alá!) volt beosztva. Első dandárát a 3. (Miklós nagyherceg) és a 4. (harkovi) ulánusezred, a 2. dandárát pedig a 3. (Olga nagyhercegnő) és a 4. (Hannover királya) huszárezred képezték = Katona. 821.; Közülük 3 ezred kísérte a rabokat Gyulára. Az Olga-huszárok ezredesével, Palugyánszkyval - akinek az édesapja magyar eredetű volt - Degré Alajos is találkozott: Degré 156-160., de az ezred parancsnoka, legalábbis a somosi csata idején még az ugyancsak magyar karvai Orlay család leszármazottja, Orlaj ezredes volt, a 4. (harkovi) ulánusezredet pedig Zemenszkij ezredes vezette: Katona 899. és 911.; Osztenkorff 151.: a foglyokat Anrep parancsnoksága alatt 3 ezred könnyűlovas és 200 kozák kísérte.; Király 1885. január 1.: a hadianyagot pedig Nagyváradra a 17. (jeleci) gyalogezred kísérte. Gergely 27.; Körösi 1888. szeptember 1.; Dutka 172.: Zerinden a tisztek 5, a törzstisztek pedig 10 pengőforintot kaptak. " LT. Lengyel 58.; Egressy 153-154.; Molnár 173.: „Simándon... egy napi parancs azt adta tudtára a tiszteknek csapda gyanánt, hogy a főhadiszálláson kitett protokollumba írják be neveiket a gage (zsold) fölvevése végett, melyet Gyulán fognak kikapni az osztrák hadi pénzárból. " - eszerint már Simándon eldőlt volna, hogy Gyulára hozzák őket, de ezt más adat nem támasztja alá. 12 Podmaniczky 286.; Degré. 156. 267