A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán

BMMK21 (2000) 263-288. A HONVÉDTISZTEK FEGYVERLETÉTELE GYULÁN - Németh Csaba „ Ügyünk Világosnál meghalt, Sarkadon ki volt terítve, s Gyuláról megindult a világ legnagyobb gyászmenete, s itt Aradon megtörtént a temetkezés. " (Degré Alajos) Kevéssé közismert, hogy a világosi fegyverletételkor a honvédtisztektől nem vették el oldalfegyvereiket. Teljes lefegyverzésükre akkor került sor, amikor az oroszok átadták őket az osztrákoknak. Ez a szomorú esemény pedig Gyulán történt. De hogyan kerültek ök Gyulára, s pontosan mikor és hol fegyverezték le őket? Sok visszaemlékezés maradt fenn az utókorra, ám ezek gyakran egymásnak ellentmondó tényeket rögzítenek. Túl gyorsan követték egymást az események, a megrázkódtatások. Gyakran tévedhetett 1-2 napot az, aki nem frissen vetette papírra az emlékeit. Mindenfelé a zűrzavar, a kapkodás, a központi irányítás teljes hiánya, és az ebből adódó rendezetlenség képével találkozunk. Hiába ismerjük például valakinek a szolgálati beosztását, a naplója korántsem biztos, hogy alegységének sorsára vonatkozóan is felvilágosítást adhat. A honvédségből a fegyelem lazulása, a rendbomlás következményeként egyre többen indultak haza, vagy kisebb csoportokban megpróbáltak eljutni a még kitartó Komáromba, hogy tovább harcolhassanak. Valószínűleg az oroszok sem vették tekintetbe a magyar hadrendi beosztást, hanem a foglyok elszállításánál csak ad hoc módon összeállított csoportokkal operáltak. Ezzel magyarázható, hogy azoknak a tiszteknek egy részét, akik Világosnál tették le a fegyvert, nem Gyula érintésével, hanem Borosjenőn és Bélen keresztül vitték Aradra. Ugyanígy a Vécsey-hadtest borosjenői lefegyverzése után is voltak, akiket nem Szőlős-Világoson, hanem Gyulán keresztül szállítottak Aradra.

1 Azoknak a honvédtiszteknek a sorsát kívánjuk most bemutatni, akik Gyulára kerültek, s itt voltak kénytelenek megválni szeretett fegyvereiktől. Görgey Artúr tábornok augusztus 11-én hajnalban értesült a temesvári csata elvesztéséről, s ezután lemondásra szólította fel Kossuth Lajos kormányzót és a kormányt. Ahogy ez megtörtént, a délután összehívott haditanács mindössze két ellenszavazattal jóváhagyta a tábornok elképzelését az oroszok előtti fegyverletételről. Görgey még az est folyamán értesítette az orosz sereg III. (a hozzá legközelebb állomásozó) hadtestének parancsnokát, Rüdiger tábornokot fegyverletételi szándékáról. „Azért teszem pedig le az orosz előtt a fegyvert, mert ennek engedni kénytelenek valánk, de én részemről, mint fővezértek, mint magyar soha el nem fogom ismerni, hogy az osztrák legyőzött bennünket"' -jelentette ki másnap este a katonái előtt. Augusztus 13-án a még együtt maradt magyar erők legerősebbike, az a hadsereg, amely pár hónappal korában több fényes diadalt aratva felszabadította hazánkat, s annak 1 Egressy 147-155.; Hentaller 204.; Patai 458-460. 2 Görgey Artúr II. kötet 416.; Dutka 169. 263