A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején

A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe... Sántz. "

103 A „viharok dühe, az emberek és állatok gonoszsága" azonban a sánc cölöpéit „részben az árokba, részben melléje kidöntötte, " és mára csak régészeti emlékek, elsősorban az új Körös-híd építésekor, 1894-ben a folyó medréből előkerült török ágyú és néhány rozsdás ágyúgolyó árulkodnak az egykori szarvasi várról.

104 A Szarvassal szomszédos Békésszentandráson ugyanakkor ma is több népmonda tanúskodik a környéken lejátszódott Rákóczi-kori eseményekről. A fennmaradt mondák egyik-másika meglepő történeti hűséggel őrizte meg a rác portyák emlékét. Ami talán nem olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az 1719-ben, és az azt követő években újjátelepülő Szentandrás falu első lakosai a környékbeli települések, Mezőtúr, Szentes, valamint a bihari hajdúvárosok, Kába, Nádudvar és nem utolsó sorban Sarkad lakosai közül kerültek ki. Többen közülük Rákóczi katonái voltak, némelyikük akár valamelyik Szentandrásnál lezajlott ütközet résztvevője is lehetett. Békésszentandrás határában, a község alatt kelet-nyugati irányban egy hosszú dülőút húzódik keresztül, amit ma is Rác útnak neveznek. A néphit szerint az út a portyázó rác katonaságról kapta a nevét, akik „ itt vonultak fel, és nagy pusztítást vittek véghez. " Laczkó József helytörténész elbeszélése szerint a rácok rendszeresen az Orosháza-SzénásCsabacsüd útvonalon közelítették meg a szentandrási határt. Annak idején a község alatt elterülő vidék vizenyős terület volt. A felvonuló rácok a zsombékos, mocsaras területeket kerülgetve, a Fertő és a Gödény nevű határrészek között vonultak fel. Az idős helytörténész a Rác út történetét egy Kertész Sándor nevű öreg gulyástól hallotta, akinek pedig az egykoron Káka pusztán gulyáskodott nagyapja mesélt az itt elvonuló rácokról. Némelyek a rácok és a kurucok között lezajlott ütközetről is tudnak. A 77 éves Tóth István 1986-ban így mesélte el nekem a rácok legyőzését: „a rácok [a mai - S. I.] Románia felöl jöttek fel kocsikkal, a Rác úton, a magyarok azonban itt, a Siratóban ellent álltak nekik. A csata során a rácok vereséget szenvedtek és visszavonultak kelet felé. " Szabó Imre helytörténész 1974-es gyűjtése szerint a rácok a Rác úton vonultak el. Miután átkeltek a siratói réven a falut nagy ívben elkerülve elhagyták Szentandrás határát. Egy ízben, amikor visszafelé jövet átkeltek a Körösön, az üldöző magyarok rájuk csaptak, és sok rác belefúlt a Körös vizébe. Akik életben maradtak, azok a Rác úton vonultak el. Ugyancsak a Rákóczi-kori csatározások emlékét őrzi az a nem békésszentandrási eredetű (!) népmonda, mely szerint egy alkalommal a falu határán átvonuló rácok két vezére a Rác-úthoz közel egy lebontott gulyakútba rejtette a kincsét. Később, hosszú évek múltán néhányan vissza is tértek, de az egykori kút helyére már nem tudtak rábukkanni.

105 Csupán némely kíváncsi természetű, és ráérő idejű helybéli járta továbbra is a pusztát az elveszett kincs fellelésének reményében. Jankovich 1989.400-401. Jankovich 1989.401. Itt mondok köszönetet Laczkó József és Szabó Imre békésszentandrási helytörténészeknek, akik az egykori szentandrási rév helyét is segítettek megállapítani. Ugyancsak köszönettel tartozom Szálai Antalnak, aki a rácok kincséről szóló, édesapjától hallott mondát közölte velem. 257