A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Kiss Anikó: Emberi erővel való teherhordás Gyulán

Kiss Anikó A férfiak néha vesszőkosarat is visznek vállon, főleg ha kukoricát kell a góréba vagy padlásra vinni. Ilyenkor a bal kezükkel fogják a kosár fülét, és ajobb vállukon van a kosár alja, ajobb kezükkel alátámasztják a kosár fenekét. Vállon még szerszámot szokás vinni, ha munkába mennek. A vivő váll ajobb, a szerszám nyelére rárakják a táskát, batyut. Bravúroskodásból, fogadásból néha nagy terheket - például 80-85 kilós gabonás zsákot - próbálnak meg a férfiak vállra venni. Férfiak sokszor kisgyermeket is visznek vállon úgy, hogy a gyermek az ember nyakán ül és annak a fejét fogja. Teherhordás emberi tolóerővel A teherhordó eszközök egyik fontos darabja a targonca, ami egy kerékből és egy létraszerü vázrészből áll, melyre merőleges a targonca felső része. A vízszintes, létraszerü rész alsó végén vaslemezből van a tengely ágya, a targonca alsó része a fogó része felé kissé kiszélesedik, kb. vállszélességnyire. Alul két lába van. A targoncakereket is, és magát a targoncát is bognár készítette, de többi részét - a kerék kivételével - a fúró-faragó ember sokszor maga is megcsinálta. Egy családban néha nem csak egy targonca van, különösen, ha istálló is található az udvaron. A rosszabb, használtabb targonca az istállóba kerül, és a trágyát, a ganét hordják ki vele a ganédombra. Ezt a targoncát másra nem használják, hiszen piszkos, trágyás, így nem lehet vele kimenni az udvarból. Sok háznál a targonca a cipekedést megkönnyítő eszköz. A helye általában a színben vagy a fásszínben van, mindenképpen fedél alatt tartják. Sokszor kölcsön is kérik olyanok, akiknek nincs, és általában oda is adják. Targoncával régen piacra mentek, ha nem volt kerékpárjuk, amire felrakodhatnának. Ma azonban ez elvétve fordul elő, hiszen a piacon a betonasztalok között el se férne a targonca. Kisebb utakra használták, sokszor a darálóba, a darálómalomba mentek vele vagy a táposhoz. A targoncára úgy rakodtak, hogy a teher minél közelebb legyen a tengelyhez, így sokkal könnyebb volt tolni. Ma már egyre ritkábban látni targoncán terhet hordó embert az utcán, használatát kiszorította a kerékpár. Gyulán éles különbséget tesznek targonca és talicska, tajicska között. A talicska olyan embereknél volt használatban, akik földmunkával foglalkoztak, vagy építkezéshez vittek rajta kisebb terheket, téglát, maltert, homokot, cementes zsákot. Ma már a legtöbb talicska vasból készül, fa talicskát múzeumi célokra is nehéz gyűjteni. Az Erkel Ferenc Múzeumban két darab - egy gyulai gyűjtésű - talicska van. Ritkán felbukkan a talicska, mint kerti dísz, befestik, virágot ültetnek bele. A gyulai talicskának kis keskeny fenékdeszkája van, az eleje magas. Kereke négyküllős, a kerék átmérője kb. 40 cm. Eleje íves, kívülről van rajta egy vaskarika, az ún. csikókarika. Ha nagy munkán van a kubikos, segítséget is visz magával, általában a saját fiát. Ezt a gyereket hívják csikónak. A kötéldarabot a csikókarikába fűzik, és a gyerek a talicska előtt megy a pallón, és húzza fel a talicskát a kötél segítségével. Az oldalak ferdén állnak, a két hosszanti oldal alacsonyabb, a két keresztben álló ívelt forma magasabb. A tengelyre tesznek egy kerek alakú bőr- vagy gumidarabot, ez a pengő, ami nem engedi, hogy a tengely kikopjon. A fa tengelyrész felett a talicska két oldalán egy-egy bőrdarab, a szemző található, ami arra való, hogy a lehulló föld vagy homok ne marja ki a tengely vasrészét. 230