A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Kiss Anikó: Emberi erővel való teherhordás Gyulán

Kiss Anikó hús többi részét megsütötték, tésztának fánkot, fánkot vagy rétest vittek. Az asszonyok terjesztették a hírt: „Szaporodás lett Szabóék!" Beosztották, mikor ki vigye az ételt, kb. 6-8 napig látták el így ebéddel a gyermekágyast. A komasággal járó jó viszony végigkísérte a családokat, bár úgy tartották, hogy ,, sógorság, komaság nem atyafiság. " Főtt ételt munkába kb. 40-50 éve ételhordóban visznek. Az étel hordására szolgáló edények fémből vagy kerámiából készült lábosok, egymásra tehetők, és egy nagyobb edénybe helyezhetők, amelynek két oldalán két vágat van az ételhordó edények füle számára. Ha nagyobb edényekben vitték az ételt több személy részére, az edényeket kaskába tették, és kézben vitték, nem karon, mert úgy kilötyögött volna a leves. Takarmányt, szénát, szalmát rudassal hordtak az istállóba. Ha két ember dolgozott, két 3-4 méteres rudat vállszélességben egymás mellé letettek a földre, vasvillával szép, egyenletesen megrakták, és úgy vitték, mint a hordágyat, nem léptek egyszerre, hogy ne rázódjék ütemesen a teher, így nem borult le a rudasról. A zsákhordásnál kézben is lehetett vinni a zsákot többféleképpen. Ha rövid távra kellett vinni, egyik ember bekötött szájánál fogta meg zsákot, a másik az alján, a zsák két csücskénél. így azonban csak pár méterre vitték. Ha távolabbra kellett vinni vagy kocsira felrakni, más módszert alkalmaztak. A két ember egymás mellé állt, összefogták a kezüket, a jobb és bal kezet, és erre borították a zsákot úgy, hogy a szabadon maradt kezükkel a zsák alját emelték. így azonban a körmük belevájódott a tenyerükbe, az összefogott karjuk kifáradt, pl. kocsira felemelni már nem tudták a zsákot. Ilyenkor használták a zsákhordó fát. A zsákhordó fa két lekerekített végű, középen keskenyebb 25-30 cm-es keményfa deszkából, és két összekötő rudacskából állt. Az előbbiekben elmondottakhoz hasonlóan használták, csak nem fogták össze a két kezüket, hanem az egyik zsákvivő a jobb, a másik a bal kezével fogta meg a zsákhordó fát, erre döntötték rá a bekötött zsákot úgy, hogy a fa a zsáknak majdnem a közepén legyen, másik kezükkel pedig a zsák csücskét fogták. így fel tudták emelni a kocsioldal magasságáig. Ilyen zsákhordó fát a több gabonát termelő gazdák használtak, a kisparaszt, akinek kevés gabonája termett, nem tartott ilyet a háznál. Mint múzeumi tárgy is ritka, az Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében 3 db - köztük egy gyulai gyűjtésű - zsákhordó fa van. A kézi teherhordás kapcsán meg kell említenünk a temetést is. A koporsót a ravatalról a halottvivö fán, rúdon vitte a sírhoz négy vagy hat ember két-három rúdon. A temetésben segítő vállalati alkalmazottak elől és hátul kissé felemelik a szemfedelet, majd a kis lábakon nyugvó koporsó alá dugják a rudat, ami kb. 160-180 cm hosszú, két vége, fogója henger formájú, a középső része szögletes, hasáb alakú, így nem csúszik rajta se előre, se hátra a koporsó. A rudakat négy ember felemeli, elviszi a ravatal felett, kézmagasságra leengedi, majd így mennek el a sírhoz. Itt a gödör felett a rudakon és a két hosszanti deszkán áll a koporsó, ami alá kötelet tesznek, a rudat kiveszik, és a köteleken a sírba eresztik az elhunytat. Van olyan temetés, ahol nem a temetkezési vállalat alkalmazottai viszik a koporsót a ravataltól a sírig, hanem az elhunyt jó barátai, tisztelői. Ilyenkor előfordul, hogy hat ember viszi három koporsóvivő rúdon a holtat. Az ötvenes években a Németvároson a fiatal halottat kézen vitték ki a temetőbe, ha háztól temettek. Meg volt ugyan rendelve a gyászkocsi, az üveges hintó, ez vitte a koporsóban az elhunytat a kikövezett főútig, ezután levették a kocsiról, és hat ember kézen vitte a temetőig. A gyászkocsi elől haladt üresen, utána ment a hat koporsóvivő. Ezek néha váltották is egymást, ha az út hosszúnak bizonyult. Ilyen kézen való halottvivés csak fiatal halottnak járt ki, a koporsót is fiatal férfiak vitték. Nők nem vettek részt a rúdon való halottvivésben. 226