A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Kiss Anikó: Emberi erővel való teherhordás Gyulán

Kiss Anikó Teherhordás kézen A kézi teherhordás legfőbb eszköze a kosár, a kaska, ami vesszőből font, különféle nagyságú és alakú, egy füllel ellátott, karra akasztható eszköz. Gyulán a kosár szó csak általánosságban használatos, a vesszőből készített, egyfülű eszközt, amit a piacon vagy a kamrában, a ház körül használnak, „kaská"-nak nevezik. A gyulai egyfülű kaska hántolt vagy hántolatlan vesszőből készült, sokszor ovális alakú, alja kisebb, felső része szélesedő, van azonban olyan is, amelyik hasáb alakú. Bár mérete és alakja sokféle volt, körülbelül 8-10 kg áruval lehetett telerakni. A kosaras által készített kaskákat piacon vagy vásáron lehetett megvenni. Aki eladni járt a piacra, nagyobbat tartott, aki vásárolni ment, kisebbet. A gyulaiak a barnás színű kaskát kedvelték, a gyulaváriak a fehér vesszőből valót. A legáltalánosabb formának keresztben van a füle, a 3CM0 évvel ezelőtti kaskák ilyenek, többnyire sarkosak. Ma már az elnyújtott, ovális szájú kaskák az általánosak, fülük a kaska hosszában helyezkedik el. A kosarasok a kaska oldalát még színes olaj festékkel festett virággal is díszítették. Egy háztartásban több kaska is kellett, egy-kettő olyan, amivel piacra jártak, a kopottabbak pedig otthon voltak használatban, kerti vetemények termését szedték bele, vagy kisebb tárolóeszköznek használták a kamrában. A kaskát a kézben vitték, de ha nehéz teher volt benne, karjukra öltötték, és kissé a csípőjükre helyezték, így a testen jobban eloszlott a súly, könnyebb volt vinni. Aljára papírt tettek, hogy a belerakott holmi ne piszkolja össze, sokszor a tetejét régi kendővel kötötték be, hogy a kaskában lévő portékát ne érje a por. Igyekeztek mindig tisztán tartani, ha piszkos lett, gyökérkefével kisúrolták, amitől a ráfestett virágdísz gyakran lekopott. A kaska a nők teherhordó eszköze, férfi csak muszájból vitte. A kisebb, fedeles kaskában - ami a kézitáskát, ridikült helyettesítette - csak kisebb súlyt vittek, esetleg gyümölcsöt, de leginkább zsebkendőt, apróságokat, pénztárcát, kulcsot. A háztartásokban használatos volt a ruháskosár is, a tiszta, kimosott ruhát ebben vitték fel a padlásra teregetni. Ha két ember viszi felfelé, az egyik alacsonyabbra engedi a karját, a másik kinyújtott karral emeli a kosarat, így a hátul menő nehezebb terhet visz. Ha egyedül viszi a ruháskosarat az ember, akkor a csípőjéhez emeli, átfogja a kosarat a fülekre merőleges irányban, így felszabadul az egyik keze és felmenetkor tud kapaszkodni. A házban használt nagy, kerek aljú kosarat vesszőkosárnak hívja a gyulai népnyelv. A hántolatlan vesszőből készült, sokoldalúan használt kosarak fordított csonkakúp alakúak, két felálló füllel, ami lehetővé tette, hogy egy, esetleg két ember cipekedjék vele. Ha egy ember viszi, két kezével a kosár két fülét fogja meg, és szorosan maga elé emeli, a hasához vagy a combjához fogja, ha pedig két ember viszi, leengedett karral haladnak egymás mellett. Termények szállítására használták, ilyenbe szedték fel a krumplit, és ebből öntötték zsákba, a kukorica szállításakor és morzsolásakor is használták, de a tüzelő behordására is alkalmas volt. A vízhordó edény a városi vízvezeték megépítése előtt a kanta volt. Ez az edény két összefordított csonkakúp alakú 6-8 literes fémtárgy, melynek szája hengeres, oldalán pedig egy fül található. A kanta fontos eleme a kantafedő, ez teszi lehetővé, hogy a benne levő víz ne porolódjék az úton, ne lötyögjön ki, és ebből lehet igazán jóízűt inni a kútnál. Gyulán sok artézi kút volt, az emberek az ivóvizet leginkább ezekből a kutakból vitték. Az otthoni ásott vagy nortonkútnak, bármilyen tiszta volt is, mindig volt egy kis kellemetlen mellékíze. A legtöbb házban - ha nem sikerült esővizet felfogni -, még a mosás224