A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben
Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben A helyi németek húsvét első napján a kertben zöldülő virágok, bokrok tövében festett tojásokat rejtettek el, amit a gyerekek, mint nyúltojást találtak meg. A berényi német gyerekek által nagyon kedvelt játékos ünnepi szokást a XX. század elején már a magyarok is ismerték. Különösen a tanyán élők vették át. A szlovákoknál kevésbé ismert, gyűjtésem során több magyar család, mint régen meglévő szokást említette. Valószínű, hogy a háború után terjedt el szélesebb körben. Ekkor már a vegyes házasságok is gyakoribbá váltak. A tanyán élők között előbb is elterjedhetett, hiszen ott nem volt olyan erős az elkülönültség, és nagyobb volt az egymásra utaltság is. Számtalan példa van arra is, hogy a szomszédos német vagy magyar családok összejártak. Az ilyen alkalmak is közvetítették a szokásokat és a hagyományokat. UJVÁRY Zoltán egyik könyvében találunk erre példákat 18 . Bár a szokások nem tartoznak szorosan dolgozatom tárgyához, ez a példa is jól rávilágít az átvételek, a népi kultúrák egymásra hatásának apró, de nem elhanyagolható részletére. A német gazdáknál szolgáló magyar vagy szlovák béresek, cselédek is lehettek közvetítői a németek építkezéssel kapcsolatos újításainak. A módosabb középparasztok pedig szívesen másolták a mintaadó nagygazdák építkezését vagy a gazdálkodásban megjelenő újabb, hatékonyabb módszereket. Az itt felvázolt lehetőségekben csak utalni kívántam, a kutatás által még kevéssé feltárt területre. Összegzés Megállapítható, hogy a berényi telek, porta a tömörített beépítés felé mutat. A keresztépületes vagy hajlított beépítésű udvarelrendezés gyakorisága mindhárom népcsoportnál kedvelt gyakorlat volt, amely valószínűleg a németeknél alakult ki, hiszen a legtökéletesebb változatait is náluk találjuk meg, s itt volt a legáltalánosabb is. A szlovákoknál és a magyaroknál az udvarelrendezés és telekbeépítés e formájának egyszerűbb, saját maguk által kialakított változatát találjuk meg. Az udvarelrendezés és telekbeépítés eme módja a múlt század közepén kezdett terjedni. Okai: a telekbeépítés jobb kihasználtsága és a múlt század végi paraszti árutermelés megnövekedése, a gabonakonjunktúra, az állattenyésztés mind belterjesebbé válása. E körülmények együttesen indították el a mezővárosi parasztpolgári építkezésben ezeket a változásokat 19 . BALASSA Iván a Magyar Néprajz kötetének építkezés fejezetében sokkal egységesebbnek látja az alföldi udvar elrendezését: „Az alföldi udvarokon rendszerint a lakóház meghosszabbításában annál alacsonyabb tetővel találjuk az istállót meg a kisebb ólakat. Az udvarelrendezés és telekbeépítés hasonló formái az Alföld más mezővárosaiban is megtalálhatóak, de nem ilyen általánosak. Mezőberény sajátos helyzetét az itt élő három etnikum kulturális mássága is magyarázza.. A Berényre leginkább jellemző telekbeépítési forma legközelebb a dunántúli sváb falvakban lelhető fel. Mezőberényben így az alföldivel részben egyező, de attól el is térő sajátos paraszti, parasztpolgári építkezés jött létre a XIX. század végére. Megnyilvánult ez a telekbeépítés az udvarelrendezések az alföldinél zártabb, tömörítettebb gyakorlatában, amelyet a németektől a másik két népcsoport is át18 Ujváry Zoltán: Kapcsolatok és párhuzamok. Debrecen, 1994. 19 Zentai Tünde: Az építmények fajtái, in: Magyar Néprajz IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 145. p. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987. 27. p. 20 Balassa Iván - Ortutay Gyula: Magyar Néprajz „Építkezés" с fejezete. Budapest, 1979. 176. p. 219
