A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben
Csete Gyula is magukon viselő módosgazda házak vagy a szárazbejárós épületek nem olyan gyakoriak, mint a németeknél. Az utcakép falusiasabb, a házak alacsonyabbak, szegényesebbek. A magyar rész jellegzetes utcái a Gyóni Géza utca, Ady Endre utca, József Attila utca, Kálvin utca, Csabai út. A telkek változó nagyságúak. A régi telkek szabálytalanok, az újabbak szabályos szalagtelkek. A Gyóni Géza utca és a Deák Ferenc utca közötti utcák őrzik leginkább a XVIII. század végi állapotokat. Az utcák nagy része már rendezettebb, egyenes, hosszan elnyúló. A magyarok települtek vissza legutoljára, talán ezért szokták azt mondani, hogy nekik jutott a legrosszabb terület. Ebben sok igazság lehet, hiszen ez a város legmélyebben fekvő területe. Vízjárta terület, egyrészét 'Barkának', 'Magyar Baricá'-nak is nevezték. A kedvezőtlen feltételek ellenére a magyarok száma a XIX. század második felére jelentősen növekedett. Ehhez a környező falvakból is kaptak utánpótlást. A XX. század elejére számuk 4000 fő lehetett az egyházi összeírások szerint. A katolikus magyarság a város más pontjaira települt. Később is érkeztek, és főként uradalmi szolgálatot láttak el. Számuk nem jelentős, ennek ellenére templomot is építtetett nekik Celesztina grófnő 1886-ban. A berényi régi magyar parasztház falazata vályog, tetőszerkezete csüngős vagy támasztott szarufás. Általános tetőforma a nyeregtető, de szép számmal akad csonkakontyos vagy kontyos tető is. Nádfedésű tetőt ma már csak elvétve találunk. Sajátos utcakép őrződött meg a Gyóni Géza utca 25-27-29. szám alatti szakaszán, amely a fürészfogas beépítés jegyeit viseli magán. A házak utca felé néző végfala nem párhuzamos az utca vonalával, hanem 10-20°-os szögben eltér attól 15 . Ez a beépítési forma karakterisztikus faluképet elsősorban a Kisalföldön alkot, bár rövidebb utcarészként másutt is előfordul 16 . A város más utcáin is található egy-egy ilyen elhelyezkedésű épület. A német részen pl. az Orlai utcában. Sok régi ház őrződött meg a József Attila utcán - a valamikori Barica szélső soron - a múlt század közepei, végi építkezésekből. Itt található a 39. szám alatt a város ma már egyetlen nádtetős, régi típusú, sárvégü, csonkakontyos parasztháza. Másutt már csak melléképületet találni nádfedelűt. Az épület jól példázza a régi parasztházakat. Utcahomlokzatának trapéz alakú oromfalán két szellőzőlyukat, fehérre meszelt végfalán egy kisméretű ablakot találunk. Az udvar felől karpántos ágasos tornác, gangvége befalazott. Az utca felől kerítése deszka, melléképülete összeomlott, maga a ház is sajnos rossz állapotban van. Az utcavonalas beépítés mellett megtaláljuk az előkertes típusú beépítést is, napjainkra egyre inkább ez válik uralkodóvá. A magyar végen az udvarelrendezés két, illetve három formáját találjuk. Leggyakoribb a soros udvar, ami a szomszédos magyar falvakban is jellemző. Itt a melléképületek a lakóépületek folytatásába épültek és funkciójuk szerint csökkenhet a magasságuk. Az udvar más részén elszórtan helyezkednek el kisebb épületek, pl. tyúkólak, górék. Önálló épületként nyári konyhát ritkán találunk. A szomszédos Köröstarcsán sokkal gyakoribb a lakóépülettel szemben elhelyezkedő kis nyári konyha. Berényben a nyári konyha vagy az alsókonyha a magyaroknál is a melléképületben került kialakításra. 15 Bárth János: Település In: Magyar Néprajz IV. Budapest, 1997. 67. p. 16 Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1979. 22. p. 212
