A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben
Csete Gyula lakóházzal. Ebben az épületszárnyban találhatók a kocsiszín, az istállók, az ólak, néha a nyári konyha. A másik változatnál a keresztépület egybe van építve a lakóépülettel. Ez a szlovákoknál általánosabb volt, mint a magyaroknál. A keresztépületben szabadkéményes konyha is helyet kapott, mellette a kocsiszín, istállók, ólak. A szlovákoknál található még egy kisebb épület, ami az utcafrontra épült. Ezek a kéthelyiséges épületek magtárak vagy pálinkafőzők voltak. A németek vagy a magyarok elvétve építettek csak ilyet. Soros és keresztbeépítéses udvarformáknál egyaránt előfordult. Az utcára forgatott, L alakú szárazbej áros épülettel beépített udvarelrendezés több módozatát is megtaláljuk. Az utóbbiak között zárt beépítésű udvarok is akadnak. Ezek úgy jöhettek létre, hogy az udvar kert felőli részét is merőlegesen beépítették. Ezzel az épületszárnnyal egy U alakú beépítést figyelhetünk meg. A szomszéd porta felőli lakóház pedig a negyedik oldalt zárta le. Ez a változat a németeknél a leggyakoribb. A régi parasztházaknál általános volt a háromosztatú elrendezés vagy a szoba-konyhaszoba-kamrás alaprajz. A három helyiségnek közös, a kamrának pedig külön bejárata volt. Idővel a helyiségek száma nőtt, de az egysoros alaprajz megmaradt. A régi szlovák ház sokban hasonlít a magyarok sárvégü, csonkakontyos, tornác nélküli épületéhez. Az utcai homlokzat oromfala sár- vagy deszkakiképzésü. A szlovák parasztház oromfala annyiban tér el a magyar vagy a német homlokzattól, hogy a két szellőzőnyílás között egy nagyobb tégla formájú ablak - szlovákul 'diera' - található. Funkciója vitatott, magszeleléskor használták vagy a padlás szellőztetésére szolgált. Dierának nevezik még a később épült tornácos házak végén kialakított ganglyukat is. A XIX. század közepén megjelent a szlovákoknál egy új építészeti elem a ház homlokzatán, az oromtornác. Helyi elnevezése az 'ulicska' - utcácska. Békéscsabán az ilyeneket 'podsztyenás' házaknak nevezik 13 . A régebbi változatoknál három karfás ágas tartotta a meghosszabbított fedélszéket, eleinte kerítésük nem volt 14 . Később léc- vagy deszkakerítéssel látták el. Ma is van néhány ilyen épület. Két alapvető formája van. Az egyik, amikor az utca felől az oromtornác zárt mellvédü, kerítésü. A másik pedig az, amikor a tornácra a felsőkapun keresztül jutunk be, azaz ajtót, vagyis kaput tesznek az oromtornác homloktornác felől eső részére. A módos gazdák az ulicskás ház barokkos vagy klasszicizáló változatát építették. Az oromtornác oszlopai már téglából készültek, kör alakú vagy szögletes kiképzéssel. Az oromfalat - középen az ovális alakú szellőzőnyílással -jól látható, vakolatkeretbe foglalt évszámok és vakolt, geometrikus motívumok díszítik. Az oromtornác oszlopai között 120-140 cm magasságú mellvédet építettek. Efölé gyakran még kovácsolt vasrácsot vagy díszes drótfonatot tettek. Ilyen látható a Madarász utca 63. szám alatt is. A népi barokk házakat már mind lebontották. Szerencsésebb volt a Korona utca 10. szám alatti ház, ez ugyanis a szentendrei Szabadtéri Múzeum alföldi utcájába kerül felépítésre. Megjegyzem, hogy ez az épület kevésbé reprezentálja a berényi szlovák parasztházat és portát. A portán ugyanis csak a lakóépület maradt meg. Sokkal jellegzetesebb épület volt a Madarász utca 16. szám alatti népi barokk gazdaház, melynek udvarán a kő13 Tábor György: Békéscsaba népi építkezése In: Békési élet, 1967. 16-21. p. Dám László: Építkezés, lakáskultúra: In Békéscsaba néprajza. Békéscsaba, 1996. 132-164. p. 14 Hentz Lajos: Népi építkezés Mezőberényben, in: Mezöberény története 2. (szerk. Szabó Ferenc) Mezöberény, 1973. 280. p. (szerk. Szabó Ferenc) 210
