A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Csete Gyula A hagyományos német utcaképre jellemző ma is a szárazbej áros, utcára forgatott nagygazdaház. Mindenütt megtalálhatóak, a szélső utcákon általánosabbak a parasztház tornácos, felsőkapus változatai. A vizsgált időszak a '90-es évek állapotát tükrözi. Régi típusú parasztházat már csak elvétve találunk, de azokat is átalakítva. Sok régi ház véghomlokzatán kicserélték az ablakokat. Ez a tendencia már a múlt század végén elkezdődött. A tornácokat részlegesen vagy teljesen beépítették. A régi épületállományt - elsősorban a lakóépületeket - aláfalazták. (Falazatuk anyaga leginkább vályog.) A tetőszerkezet szarufás vagy széklábas, amely gyakran párosul rangosabb gazdaházakra jellemző magasított padlással. Leggyakoribb tetőforma a nyeregtető, tűzfalas vagy fürfalas változatú homlokzatkiképzéssel. Szép számban találunk csonkakontyos vagy csapott nyeregtetőt. Ezek a tetőformák még jobban őrzik a nádfedés emlékét. A jórészt deszkaoromzatos homlokzatukon kevés díszítést találunk. Ezeken kör- vagy négyzetes alakúak a szellőzőablakok, csak elvétve akad más díszítményü. A tűzfalas homlokzatok jellemzője a kör alakú vagy ovális szellőző ablak, de talán még gyakoribb a két vagy három téglalap alakú nyílás az oromfal közepén. A fürfalas házak oromfala fölé kinyújtott tetőrészt is díszítik. A tető gerincét csúcsdísszel, a túlnyúló gerendákat fűrészelt cifrákkal látták el. Legszebb példányaik az Árpád utcán maradtak meg. Sajnos ma már nem javítják, nem pótolják a cifrákat. Az is igaz, hogy egyre több új épületen látni az ágascifrát, mint díszítőelemet. A kerítések és kapuk is megváltoztak. A régi, széles portákat felosztották és beépítették sok helyütt. A magas deszkakerítés - amely általános volt - eltűnőben van, bár van még néhány jól karbantartott. Leggyakoribb ma a németeknél a magas betonkerítés, amit korábban még díszítettek is. A kis- és nagykapuk deszkából készültek. A kiskapu deszkaborítású, sokszor kazettás jellegű. Felső részén gyakorta található napsugaras motívum. Az elmúlt időszak más kerítésformáit most nem említve, akad néhány szép kovácsoltvas kerítés is. Az újabb típusú parasztház véghomlokzatának elengedhetetlen tartozéka a felsőkapu. Ganglyukas homlokzatot már nemigen találni, csak átalakított vagy befalazott formában. Régiesebb, pilléres, boltíves kiképzésű felsőkapu még van néhány. A kapuk fölötti boltívek napsugaras, fürészelt díszítménye ma már ritka, néhányat még sikerült megörökítenem. A később épült házak felső kapuja fölötti boltív helyett áthidalót tettek, az ajtó fölé pedig üvegezett ablak került. A szép, színes üvegezésbe gyakorta az építtető neve, az építés éve is belekerült. Ez az 1920-as, 1930-as években voltjellemző. A kapuk kiképzése, díszítése helyi mesterek kezét dicséri. A borított, de főleg vésett betétes változatok maradtak meg. Legszebbek azok, ahol az ablakok és a kapuk magassága egy vonalba esik, ezek a harmadik oldalát is teljesen lezárta. Az utca felőli magas kerítés vagy magtár egy majdnem négyzetesen zárt udvart, úgynevezett négyzetes udvart

10 hoz létre. Az épület tagoltsága a tömbszerü tömörítettséghez közelít. A telken csak egy L alakú építmény található". A kertbe az udvarról a keresztépületben lévő kocsiszínben található ajtón vagy kapun juthatunk. A kertek felől a sokszor egymáshoz épült, sorban elhelyezkedő keresztépületek az utcás beépítettség benyomását keltik. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1979. 18. p. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987. 10. p. 206