A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Csete Gyula Az utcára fordított, szárazbejárós ház A berényi ház egy városias irányba mutató, de a paraszti létformát magán viselő típusa, a szárazbejárós ház zárja a sort. A múlt század 50-es, 60-as éveitől mind gyakrabban fordult elő ez az újabb háztípus. Elsősorban a németek és a város tehetősebb paraszti rétege építkezett így. Két alaptípusa írható le. Az egyik, mikor az utcára fordított épületrész nem foglalja el a telek utcára eső szélességét. A be nem épített területen van a kapu kiskapuval, és egy másik kapu ganggal vagy toldott eresszel. Az udvari homlokzatot rendszerint tornác keretezi. Alaprajzi beosztását tekintve soros elrendezésű. A lakóépület szoba-konyha-szoba, és az azt követő más funkciójú helyiségekből áll. Végül is megmaradt a parasztház hagyományos beosztásánál. A szárazbejárós épület utcával párhuzamos része a telek teljes szélességét elfoglalja. Nagyméretű kapuja a ház közepén vagy valamelyik végében található. Az épületek nagy tömege, utcafrontjuk magas kiképzése - amelyet magasított padlás és az állószékes tető együttesen eredményez - tekintélyes külsőt kölcsönöz, főként a sváb gazdaházaknak. Ezt még fokozza az utcai homlokzatok gazdag díszítettsége. A társadalmi rangot és vagyoni helyzetet jól reprezentálják eme épületek, nem véletlen, hogy építtetőik a legvagyonosabb paraszti családokból vagy a tehetős iparosokból kerültek ki. A városi ízlést tükröző házakat sokszor mérnökök tervezték, és kiváló mesterek építették. Tevékenységük már túllép a népi építészet határán, az általuk épített ház csak az építtetők személye és az épület funkciója sorolható ide. A három nemzetiség építkezésének főbb elemei A németek építkezése A német városrész központi helyzetéből adódóan itt sérült legjobban a hagyományos építészeti környezet. A parasztpolgári kisvárosi épületekből is sokat lebontottak a főtéren és környezetében. A jellegzetesen kisvárosi utcakép ennek ellenére megmaradt. A németek közül kerültek ki a legmódosabb gazdák. Ebből következően ők építették a legrangosabb házakat, amihez aztán igazodni próbáltak a szlovákok és a magyarok módosabb rétegei is. A századforduló utáni időszakban egyre inkább a városias ház, a polgári ízlés vált mérvadóvá. A paraszti árutermelés fellendülése olyan eladásra termelő gazdaságokat hívott életre, amelyek megalapozták a német nagygazdák, de a település parasztpolgári szellemiségét és rangját is. Ez tükröződött az építkezésben, s az élet más területein is (pl. a kulturális életben: a színjátszó körökben, kaszinókban, daloskörökben). Ezt a lendületes fejlődést törte meg a két világháború, s az azt követő - a paraszti gazdaságot szétziláló - szovjet típusú szövetkezeti rendszer és az államosítás. A németeket ez még súlyosabban érintette, hiszen 1945-1946 között közel 1000 németet telepítettek ki Németországba. A nagygazdákat kilakoltatták házaikból, megfosztották vagyonuktól. Sokszor csak saját házuk melléképületében húzhatták meg magukat. Az „új" tulajdonosok nem minden esetben becsülték a könnyen szerzett javakat, így az épületeket sem. Az általános bontási-építési kedv ellenére sok régi épület megmaradt. Sőt, egyes utcarészletek is, amelyből még jól lehet rekonstruálni a hagyományos utcaképet. A melléképületek, gazdasági épületek sok archaikus vonást őriztek meg az átalakítások ellenére. 204