A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Csete Gyula tében: ők biztosították a lakosság kontinuitását. Fontos szerepük volt a helyismeretben, a táj és a vidék helyneveinek megőrzésében, átadásában. A letelepült lakosság három lakókörzetben egymástól elkülönülten helyezkedett el. Mindhárom etnikum a protestáns felekezethez tartozott. Ez egyik feltétele volt a későbbi „békés" egymás mellett élésnek, egymás elfogadásának. A szlovákok, németek evangélikusok, a magyarok reformátusok voltak. A szlovákok a település északi részén laktak, a németek a település közepén, míg a magyarok a déli területén. A három részre osztott települést úgynevezett gátak választották el egymástól, így volt 'tótgát', 'németgát'. A szlovákok és németek között volt közös gát utca. A magyarokat a 'magyar vég' utca különítette el a németektől, itt nem volt közös gát. A háromnyelvű népesség a XIX. század végéig szigorúan elkülönülten élt. Az elkülönülést jól tükrözik még a 'magyar rész', 'tót rész', 'német rész' elnevezések is. A tót vég, magyar vég a nyilvántartásban így például az adóösszeírásban is külön egységet képezett a XIX. század második feléig. Miután mindegyik közösség templomot épített, az így létrejött terek körül alakult ki egy sajátos, „három központú" településszerkezet a XIX. század elejére. Berény ezt a háromközpontúságot főként kulturálisan a XX. század közepéig megőrizte. A közigazgatás és a kereskedelem tényleges központja a német részen található Kossuth tér. A városháza a nagyobb üzletek és a heti piac is itt kaptak helyet. A belterület a XVIII. század végén, a XIX. század elején nyerte el jellegzetes arculatát, ekkorra alakult ki a nagyrészt ma is meglévő utcahálózata. Ebben az időszakban már szabályozták a házak építését, az utcák kialakítását, így a tagoltság ellenére egy egységes település jött létre. Ekkor épültek a településképet meghatározó templomok barokk, illetve későbarokk stílusban, 1806-ban pedig a WENCKHEIM család klasszicista kastélya. Ugyanakkor egyre tekintélyesebb házak is épültek, amit a korabeli leírások is alátámasztanak. PETIK Ambrus írja 1784-ben: „... Szép rendben vett díszes házaik vannak, úgy, hogy majd nem is találkozik a Vármegyénkben ennél szebb és rendesebb Helység. " SKOLKA András, a XIX. század elején létesített gimnázium igazgatója nem kis elfogultsággal tudósított: „Nagyságára nézve a Vármegye 20 helységei közül ötödik. Tudniillik kisebb Csaba, Gyula, Szarvas és Békésnél: de fekvésére, termékeny földjére, a levegőnek egészséges voltára nézve ezeknél nem alább való."

2 Mezőberény népi építészetének múltja: a berényiparasztház három korszaka Mezőberény népi építkezéséről HENTZ Lajos írott tanulmánya

3 mai is forrásértékű. Kutatása az 1970-es évek állapotát rögzítette. Az eltelt időszak változásai azonban más szempontok és kérdések figyelembevételét is indokolttá tették. A kutatható házállomány folyamatos csökkenése sürgetővé teszi a gyűjtőmunkát, hiszen abban nemcsak a jelen, haPetik Ambrus: Békés megye leírása 1784. Gyula, 1961. 35-36 p. 2 Skolka András: Mezőberény leírása. Hazai Tudósítások 1806. XXXIV. sz. 284. p. 3 Heníz Lajos: Népi építkezés Mezöberényben, in: Mezőberény története 2. Mezőberény, 1973. 263-289. p. (szerk. Szabó Ferenc) 198