A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

Leány- és legény élet, párválasztás Füzesgyarmaton a XX. század első felében Ha a közvetítő személy rokona volt a családnak, annak jobban hittek, sikeres tevékenységüket kisebb ajándékkal hálálták meg. „Adtak nekik tojást, tyúkot vagy egy víka búzát, attól függően, hogy mennyit fáradozott, hogy sikerült neki alkudni. Sokszor a lakodalomba is meghívták. " Az elmondott vélemények alapján megállapíthatjuk, hogy a század első évtizedeiben még természetesnek, szükségesnek ítélték ténykedésüket, később, ahogyan a párválasztás megkötöttségei is lazultak a gazdasági-társadalmi változások következtében, úgy a közvetítők is a közösség szemében 'gyalogsátán '-nak nevezett pletykázó asszonyokká váltak. Mondták is, hogy 'gyalogsátán csúf boszorkány'. A házasságkötéssel lezárult a fiatalok életének talán legszebb, legszínesebb, gondtalan szakasza. Ezután legfőbb céljuk a vagyon gyarapítása, a születendő gyermekek becsületes felnevelése lett. A lányok számára az asszonnyá válás azt is jelentette, hogy a szülői házból kikerülve férjük, illetve anyósuk, apósuk irányítása alá kerültek. „Leginkább a fiús házhoz kötöztek az esküvő után, mert ott az anyósa dirigált a menyecskének. Ha lehetett, kiengedték a fiatalokat a tanyára. " Vőség esetén, főként, ha tetemes vagyoni különbség is társult hozzá, az ifjú férjnek nem volt beleszólása a család ügyeinek intézésébe. „Előfordult, hogy a gazdalányt hozzáadták a cselédhez. Én kettőt tudok Gyarmaton, kellett a munkaerő. Hogy az öregeknek biztosítva legyen a megélhetésük, azírt egy jóvágású parasztfiúhoz adták a lányukat. így amíg űk ílnek, nem kell nekik dógozni. A vő felibe munkálta az apósa fődjit. Amíg íltek az öregek, mindig azok parancsoltak. " Az 1930-40-es évektől kezdődően a fiatalok egyre inkább arra törekedtek, hogy mihamarabb külön költözzenek a szülőktől, „ a magunk kenyere mindig jobb volt, mint a közös ". A fiatalok régen és ma Adatközlőim véleménye megegyezett abban, hogy a település lakói a múltban sokkal inkább összetartozónak érezték magukat. „Régen többet szomszédoltak, jobban összejártak, mint most, jobban törődtek egymással az emberek. Nagyapámtól hallottam hogy sokszor egy-egy pohár bor, pálinka mellett fél napot is el tudtak beszélgetni, de ma akinek van valamije, az még többet akar, nem jut idő a bar átkozásra. " Idősebb emberek körében uralkodó az a nézet, hogy „sokat romlott a világ", ami a nemi erkölcs szabadosabbá válásában, a dologkerülő életforma térhódításában, a vallásosság háttérbe szorulásában, és mind a nők, mind a férfiak körében egyre inkább terjedő italozásban nyilvánul meg szerintük. A baj forrását a nők megváltozott életében látják, hiszen ma már a legtöbben rákényszerülnek arra, hogy eljárjanak dolgozni, és így a gyermeknevelést, a családi élet gondozását kénytelenek elhanyagolni. 171