A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

В. Szűcs Irén Akire így rápirítottak, gyakran el is maradt a lányos háztól szégyenében. Bár a szülők óvakodtak attól, hogy durván megsértsék a fiút, mert akkor az bosszúból akár kitáncoltatáshoz is folyamodhatott, ami az eladólány jövője, házasságkötése szempontjából nagy hátrányt jelentett volna. Az udvarló mindig a szülők jelenlétében találkozott a lánnyal, leginkább az anya őrködött fölöttük. Általánosságban is jellemző, hogy egy-egy közösségben inkább az asszonyok törődtek a nemi erkölccsel. A helyesnek, illőnek ítélt magatartású fiatalokat példának állították, míg az ettől eltérőket elmarasztalták, ami kiközösítésben vagy leszólásban is megnyilvánulhatott. A település hagyományos rendje tehát szigorúan előírta az udvarlás ideje alatt betartandó viselkedésmódot. Eszerint a fiatalok kettesben csak a kikíséréskor, a kapuban lehettek. Itt nyílt lehetőségük a közvetlenebb beszélgetésre, testi kapcsolat kialakítására. „A legínyt mindig illett kikísírni a lánynak, ha esett, ha fútt. Ott tudtunk egy pár szót még váltani. Az udvarlót nem lehetett kűdeni, neki kellett tudni, hogy mikor kell mennie. Sokszor észrevettük, hogy ez a szomszéd is, meg a másik is leskelődött, az öregasszonyok, azok vótak olyan kíváncsiak. " „Ha sokáig maradtak kint a kapuba, utánuk ment az anya, mert a magukról megfeledkezett fiatalok nem tudták a tisztessíget. Ritkán fordult elő, hogy az anya utána ment a lányának, ma már nagyon meglazult az erkölcs. " A lány beszólításának legelterjedtebb módja az ablak megzörgetése volt. „Ha az apa ment ki a lányért, ott mán nagy baj vót, ott mán pofonok is csattantak. " Az eljegyzéstől a házasságkötésig tartó rövid, rendszerint 3-4 hetes időszakban a legényt kiváltságok illették meg: nemcsak a legényjáró napokon mehetett udvarolni, hanem máskor is, tovább maradhatott, időnként kettesben hagyták menyasszonyával, mondván, hadd szokják egymást. A tágabb közösség előtt is összetartozókként viselkedtek: együtt mentek szórakozni, a bálban vőlegényén kívül csak rokon fiúval táncolhatott a lány, közös munkákon együtt dolgoztak stb. ,^4z a jegy ess íg nagyon szíp vót, ha szerettík egymást, ünnepnek számított minden nap. Tervezgettük, hogy mi lesz majd, hogy lesz majd az esküvő után. " A jegyesség alatt már könnyebben kialakulhatott nemi kapcsolat, bár az erre vonatkozó adatokat, különösen a nők esetében, gyakran árnyalja a szemérem, illetve a tisztesség látszatának őrzése. „ Többen inkább eltűrték, hogy az udvarlójuk a bordélyba járjon, mert azokat hajtotta a vírük, mintsem velük csináljon valamit, de hát úgy nevelték rígen a lányokat, hogy fűtek is a fiúktól nagyon. Azt mondták, hogy a legény meg a katona oda megy, ahol kap. " Az idős emberek legtöbbje szerint, „Ha most is lenne nyilvánosház, jobb lenne, nem lenne annyi erőszakos közösülés. Az orvosi ellenőrzés is jó volt, nem kapott betegséget az ember. " 168