A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Szendrei Eszter: Társadalomnéprajzi adatok Méhkerékről

BMMK21 (2000) 129-144. TÁRSADALOMNÉPRAJZI ADATOK MÉHKERÉKRŐL - Szendrei Eszter A törökellenes küzdelmek során az Alföld más vidékeihez hasonlóan a mai Békés megye területe - melynek egy része, köztük vizsgálni kívánt településünk, Méhkerék is, Bihar, majd Csonka-Bihar vármegyéhez tartozott - elnéptelenedett. Gyula 1695. évi visszavételekor és az azt követő években a Körösök vidéke csak „vadállatoknak és égi madaraknak" volt lakóhelye -jelenti 1698-as felmérésében az udvari kamara tiszttartója.

1 Az 1700-as évektől a környékbeli földesurak - elsősorban a Harruckernek - telepítésekkel igyekeztek a törökdúlás okozta ürt kitölteni. A telepítések során a magyarok mellett román, német és szlovák telepesek is megjelentek az uradalmak és a néptelenné vált falvak területén. A lakosság vegyes összetétele nem csak az anyanyelvi és vallásbeli különbségekben nyilvánult meg, hanem markánsan megmutatkozott a népélet valamennyi területén is. A magyarországi románság betelepedésének két vonulatát szokás elkülöníteni: az egyik a spontán letelepedés, a másik a kamarai jóváhagyással történő földesúri telepítés. Ez utóbbi típushoz sorolhatjuk Méhkerékét is, amelynek földesúri újratelepítésére az 1760-1770-es években került sor.

2 A görögkeleti vallású románok a mai Békés megye határait alapul véve Gyulán, Battonyán, Eleken, Kétegyházán, Pusztaottlakán, Sarkadkeresztúron és Méhkeréken telepedtek le. Méhkerék tisztán román, míg a másik hat említett település vegyes lakosságú. Battonyán a románok a magyarokkal és a szerbekkel éltek együtt. Az utóbbiakkal közös egyházat és iskolát tartottak fenn az 1860-as évekig. A görögkeleti vallás a szerbek és románok közötti házassági kapcsolatok létrejöttét is lehetővé tette. Elekre román, magyar és német nemzetiségek együttélése volt jellemző. A vegyes lakosságú települések közül Kétegyháza románsága őrizte leghosszabb ideig magával hozott hagyományos kultúráját." A Méhkerékét említő első írásos forrás 1359-ből származik. Magyarok által lakott, nemesi faluként tartották számon. A törökdúlást követően, mint pusztafalu került az Eszterházy család birtokába. Az 1760-1770-es évekbeli újratelepítésre az elpusztult falutól kissé nyugatra került sor.

4 Jelen dolgozat célja azon tényezők példák segítségével való megvilágítása, amelyek a felekezeti, lokális és etnikai értelemben egyaránt szigorúan endogám település zártságának, elszigeteltségének oldódásához vezettek. A probléma megközelítését, áttekintését Scherer Ferenc, 1941. 167.1. " Csobai Elena - Martyin Emília, 1999.9.1. J Martyin Emília, kézirat. 8.1. 4 Zsúpos Zoltán, 1988. Erkel Ferenc Múzeum Román Nemzetiségi Adattára 609-88.3.1. 129