A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Liska András: Régészeti korú tárgyak egy magángyűjtő hagyatékából

Liska András néprajzi kerámiát (tányérokat, tálakat, butéliákat stb.) gyűjtött feleségével. Később anyagi okok miatt megvált gyűjteményétől, de a díszítőművesség iránti tisztelete élete végéig megmaradt. Az 1970-es évek elején figyelme a szúró-, és vágófegyverekre irányult. Elsősorban az 1848-as szabadságharc és a monarchia fegyvereit gyűjtötte. Fia érdeklődésének hatására kezdte előbb a középkor fegyvereinek történetét, majd a Kárpát-medence történelmének korábbi szakaszait tanulmányozni, az őskortól a későközépkorig. Kedvenc korszaka a középső és késő bronzkor volt. A témával foglakozó, általános, ismeretterjesztő kiadványokon túl a régészeti szakirodalmat is tanulmányozta, különös figyelmet fordított Békés megye területének történetére. Fiatal kora óta meglévő vesebetegsége 1983-ban egészségét nagyon kikezdte, hamarosan rokkantnyugdíjas lett. Nyugdíjasként érdeklődése egyre inkább a régészet felé fordult. Felkereste a Békéscsaba és Gyula környéki, ismert régészeti lelőhelyeket, a Fényesi tanyák környékét látogatta előszeretettel. Ismerősei, barátai révén eljutott Tószegre, Ságvár és Szentkirály szabadj a környékére is. Gyűjteménye legszebb darabjait gyűjtőktől, régiségkereskedőktől vásárolta és cserélte Berettyóújfaluban, Csökmőn, Szolnokon és Budapesten. Élete utolsó éveiben betegsége már mozgásában is korlátozta, ekkoriban kezdte tanulmányozni a magyarság őstörténetének irodalmát. Időközben Újkígyósra költözött, ekkor megromlott egészségi állapota és részben anyagi helyzete miatt is fegyvergyűjteményének legszebb darabjait eladta. Régészeti gyűjteményéhez - amelyet korai halála után fia örökölt - mindvégig ragaszkodott. A gyűjteményt a gyulai Erkel Ferenc Múzeumnak ajánlotta fel megvételre az örökös, a tárgyak így vásárlás útján kerültek a múzeum birtokába. A gyűjtemény két részletben, 1999 májusában és 2000 márciusában került a múzeumba.

1 Az összesen 2372 db tárgy nagyobb része, 2040 db tárgy pattintott kőeszköz, illetve szilánk, a további 332 tárgy kerámia, csont, kő, vas, és üvegtárgyak összessége, koruk a neolitikumtól a későközépkorig határozható meg. A tárgyak lelőhelye ismeretlen, a gyűjtő semmiféle nyilvántartást nem vezetett erre vonatkozóan. Néhány edényen, valamint csiszolt kőeszközön kis cédulák vannak, monogramokkal, rövidítésekkel, ám ezek jelentését csak Koczkás József ismerte. A cédulák valószínűleg a tárgyak származási helyét (nem feltétlenül lelőhelyét) jelölhették. Tudjuk, hogy a gyűjtemény darabjainak többsége más-más gyűjtőktől, illetve régiségkereskedőktől került a birtokába, ezért ezek eredeti lelőhelyének kinyomozása gyakorlatilag lehetetlen. A tárgyak már említett, igen csekély információs értékük ellenére mégis érdemesek a közzétételre. Többségük tipológiailag jól beilleszthető az egyes korszakok ismert tárgyegyüttesei közé, néhány tárgy közlését pedig éppen egyedisége indokolja.

2 1 A tárgyak a gyulai Erkel Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményében, a 99.1.1-132; és a 2000.2.1-76. leltári számokon szerepelnek. 2 Az egyes darabok régészeti módszerekkel, tipológiai alapon történő keletezése nagy hibalehetőséget rejt, hiszen az ismeretlen lelőhelyű, szórványleleteknek tekintendő példányok leletegyüttes híján csak önmagukban keltezhetők. A gyűjtemény darabjainak kulturális besorolásához nem jelöltem meg a vonatkozó szakirodalmat, mivel a tárgyak döntő többsége általánosan ismert típus, keltezésük, illetve nagyobb időszaki és kulturális egységekbe való besorolásuk a régészeti köztudatban elfogadott, egyértelmű. 102