A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Játékgyár a századfordulón lehetőségeit tanulmányozza. Jelentésében kitér arra, hogy a "megye közönsége Bártfán a játékipart óhajtja meghonosítani", s említést tesz a város által kínált kedvezményekről is. Jelentéséből értesülünk arról, hogy maga a miniszter is "tekintélyes segélyt helyezett kilátásba," Rejtő azonban felülbírálta a háziiparosok betelepítésére vonatkozó koncepciót, s más megoldást javasol, aminek érdekében már tett is lépéseket. Az ekkoriban korszerűbbnek tartott, a játékgyártásban különösen a német példák szerint jól bevált modell, a gyár és a háziiparos háttér összekapcsolására tesz javaslatot. Jelentésében szerepel először a besztercebányai Maugsch Nándor "gyermekjáték iparos" neve, akivel "alkudozásba" is lépett. Rejtő közvetített a város és Maugsch között, s beszámolójából értesülhetünk az egyezségben foglaltakról. Ennek értelmében Maugsch megkapja a várostól a használaton kívüli, de jó állapotban lévő laktanyaépületet 10 évre bér nélkül, de fenntartásáról köteles gondoskodni. A gyár működtetéséhez szükséges erőgépet a szomszédos malom egyik 6 lóerős kereke biztosítja, amit sodronykötéllel kapcsolnak össze a gyárral. Ennek felszereléséhez a város adja a faanyagot, a többi Maugsch költsége. A város a költözködés és berendezkedés költségeihez 250 forint segéllyel, tüzelőfával és egyéb faanyagokkal járul hozzá. A gyártás beindításán kívül munkásokat illetve háziiparosokat is kell képeznie a gyár mellett működtetett tanműhelyben, s a város ezt a tevékenységét 5 éven át anyagi és eszközbeli segélyekkel támogatja.

7 Az alkudozás ezen a ponton még tovább zajlott, a képzési segélyt Maugsch az első három évre 250 forintról 400 forintra tornázta fel, cserébe igen hamar, már a következő év - vagyis 1884. -januárjától ígéri beindítani gyártelepét. A Magyar Ipar 1884. május 14-i száma a végleges döntés megszületéséről tudósít: "A minisztérium a besztercebányai Maugsch-féle gyermekjáték gyárnak Bártfára való telepedését határozta el." Ugyanebben a számban részletesen bemutatják a sárosmegyei háziipari intézményeket s megismerhetjük a besztercebányai gyárat is. Az ismertetésből kiderül, hogy bár a gyárat Maugsch Nándor csak 1881-ben alapította, de tevékenysége máris sikeres, külföldre is szállít játékszereket (Oroszországba és Amerikába), a gyár mellett már itt működtetett tanműhelyt, de mint a cikk szövegéből kiderül, a tanulók toborzása gondot jelentett. A gyár termékeiről szűkszavúan tudósít: nagyobb technikai képzettséget igénylő játékszerek és egyszerű játéktárgyak ezek. Az egyszerű játékok készítésének megtanítása az országban az 1870-es évek vége óta - Hegybányán, Bánffyhunyadon, Fenyves-Chvojnicán, stb. működő többi tanműhely feladata is, olyanok ezek, melyeket "minden nehezebb munkára képtelen öreg egyének, sőt gyermekek is otthon maguk elkészíthetnek". Az ismertetés végül említést tesz a gyár Bártfára telepítésének szándékáról, ami, más híradásokból úgy tűnik, Maugsch ígéretének megfelelően ekkorra lényegében meg is történt. Hiszen februárban már tevékenysége kiszélesítéséről, és a gyárosnak a zborói esztergályos tanműhely vezetésével való megbízásáról, majd, több alkalommal is, az ottani problémákról értesülünk a helyi sajtóból. A gyár bártfai tevékenységéről, fejlődéséről szóló tudósítások folyamatosan megjelennek a helyi lapok cikkeiben, akár a gyáripar, akár a háziipar helyzetével foglalkoznak hiszen a gyár tevékenységében mindkét terület jelen volt, - s minden alkalommal hang7 A tanműhelyek a korabeli szakoktatás legalsó fokát jelentették. Több településen képeztek játékkészítő háziiparosokat az 1880-as évektől: Bánffyhunyadon, Gyergyószentmiklóson, Hegybánya-Szélaknán, stb. Az iskolák történetét az Acta Ethnographiában a közeljövőben megjelenő tanulmányomban foglaltam össze. 349