A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Tészabó Júlia köszönhető fellendülését, ismertetve a játékgyártás anyagait, technikáit, munkafolyamatait is, azzal a nyilvánvaló szándékkel, mint ez Gaul egész tevékenységéből is kiderül, hogy ezt az iparágat a fában gazdag felvidéki területeken meghonosításra javasolja/ Mindez indokolja, hogy a Sáros megyei Bártfa a város iparának fejlesztésekor már igen korán erre a területre gondolt. A bártfai korszak "A gyermekjátékipar meghonosításával újabban sokat foglalkozik Bártfa város, mely 10 szászországi gyermekjátékkészítő család betelepítését tervezi s ezek számára igen nagy koncessziókat hajlandó engedményezni." - adta hírül már 1881. decemberében a Magyar Ipar című országos lap.

4 Ez az első alkalom, hogy Bártfa, mint a gyermekjátékgyártás egyik lehetséges helyszíne a sajtóban megjelenik. A felvidéki városban ekkoriban ipari üzem nem volt, s a város képviselőtestülete, a kivándorlások megszüntetése és a város fejlesztése érdekében döntött a játékgyártó tevékenység meghonosítása mellett. Támogatták elképzelésüket az iparfejlesztés szószólói, köztük a nagy tekintélyű Gaul és Gellért Mór is. A Magyar Ipar cikkéből értesülhetünk arról is, hogy Jagócsi-Péterffy József miniszteri biztos vette kezébe az ügyek intézését, tárgyalt a város vezetőivel a játékgyártóknak nyújtandó kedvezményekről, a kereskedőkkel a majdani áruk értékesítéséről, és Szászországba kívánt utazni, a megfelelő játékkészítők megkeresésére. A város feltételül szabta, hogy a betelepülő családok helyi gyermekeket tanoncként befogadjanak és betanítsanak, s ezért cserébe polgárjogot, lakást, közös műhelyt, földet, tüzelőfát ajánlottak 10 évi időtartamra. Mint a szerződési feltételekből kitűnik, ekkor még nem gyáralapítás, hanem a német Heimarbeit - háziipar - modelljének itthoni megteremtése a cél, a tanoncok a családoknál tanulnák meg a háziipari tevékenységet, mellyel azután önálló háziiparosként pénzkereseti lehetőséghez j utnának. A Sáros megyei háziipar - s ezen belül faipar fejlesztéséről és Bártfán a gyermekjátékipar meghonosításáról a földmüvelés- ipar és kereskedelemügyi miniszter 1882-ben rendeletben intézkedik. Ennek ellenére az év végéig nem történik előrelépés a betelepítendő családok ügyében, pedig, mint az Eperjesi Lapok decemberben írja: "Azt hivénk, hogy azon nagy áldozat, melyet ns. Bártfa városa felajánlott, midőn 10 gyermekjátékot készítő családot ígért a maga költségén megtelepíteni és fenntartani, hogy meghonosítsa falai közt ezen iparágat, melyből Németföldön egész vidékek élnek, - azon állapotba helyez bennünket, a közeledő karácsony napján, kisdedeinknek már hazai játékszereket nyújthatni, de nem az ő hibája, hogy az országos ipari felügyelő mindeddig nem segítette fel ígérete beváltására." A minisztérium késedelmességének felhánytorgatása valószínűleg jogos és meghallgatásra talál, mert egy új miniszteri biztos, Rejtő Sándor megjelenésével felgyorsulnak az események. Rejtő 1883. júliusában látogat Sáros megyébe, hogy a háziipar fejlesztésének 3 Gaul Károly: A szász Érczhegység háziipara a faipar terén. Magyar Ipar 1884. (14. sz.) július 24. 201-206. 4 Magyar Ipar, 1881. dec. 15. (II. köt.) 370. 5 Gelléri Mór. A magyar háziipar jövő iránya, 1883. In. Ipartörténeti vázlatok, 1906. 87. ill. Gaul Károly i. m. 6 Eperjesi Lapok, 1882. máj. 6. 348