A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Cs. Szabó István: Csehek a történeti hagyományban

Cs. Szabó István munkát is csehek alkotásának mondják már. A török-tatár világot is csak 1848-49-re teszik, össze is vegyítik a kettőt. Történeti monda kereng a csehek itt lakásáról, életéről, halottairól, hogy még a harangok felirata is cseh nyelvű, egyébként német nyelvű.

8 Rétközberencsen "... a középkori templomból megmaradt részek ma is benne vannak a templomban... 1779-ben renoválták.... 1887-ben kelet felé bővítették, a megmaradt nyugati részéről, amely keskenyebb a keleti bővítménynél, azt mondták a szájhagyomány alapján, hogy a husziták építették valamikor, s egy régi ablakát meghagyták". Tiszarádon "Az 1696. évben réf. fatemploma volt, mit a helyi hagyomány huszita templomnak is mondott, úgyszintén a templom körüli temetőt is a csehek temetőjének tartották." Újkenéz vagy Cserepes Keniz "Régi templomról feljegyzéseink nincsennek... többen mondják négyszáz esztendősnél idősebbnek 1808-ban. Kőből vagyon építve, régi cseh munka lehet... Az elbeszélésekből megállapítható, hogy huszita eredetű volt, alatta sírbolttal ..."

9 Összegzés Az előzőekben felsorolt települések ismert történeti anyagában nincsen utalás cseh etnikum szervezett vagy spontán betelepedésére. Mindegyik település az Árpád-kor óta ismert. A középkori adózó névsorokból, török hódoltság utáni egyházi anyakönyvekből elénk tűnik szórványosan „Cseh" családnév, azonban mint ismeretes ilyen esetekben etnikai hovatartozásra utalni buktatókkal jár. Idézett szaktekintélyek a „huszita vallás" és a reformáció, mintegy összetalálkozását kizártnak tekintik. Figyelemre méltó, hogy a „cseh hagyomány" csak a hódoltság után újratelepült református vallású községekben figyelhető meg. A „hagyomány" - kivételt képez a nem Békés megyei Kesznyéten - a 19. század végére elfelejtődött. Ma már a legidősebb lakosok sem ismerik, nem hallottak róla. Felvetődik a kérdés, hogy kik voltak az információhordozók, akik a husziták által egy bizonyos történeti korban uralt területről e vidékre is lehozták ezt a típusú szájhagyománykört. Szórványadatokból ismert előttem, hogy az Észak-Békés megyei községekbe Gömör, Nógrád, Kishont megyékből is érkeztek telepesek. Családi hagyományok őrizték ezt a származástudatot, valamint anyakönyvi bejegyzések erősítették meg amikor bizonyos családoknál beírta a református prédikátor, hogy pl. Gyomán a Bodor família a Gömör megyei Radnótról, az egyik Szabó família általában csak Gömör vármegyéből érkezett. Történeti feljegyzésekből ismert, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, hogy a pusztító aradi, gyulai várbeli rác katonaság elől megmenekítse a török hódoltság átvészelt lakosságot, őket „felvezényelte" a Felső-Tiszavidékre, ahol szintén ismerünk - az itt ismertetett adatok bizonyítják - „cseh hagyományt". Külön problémakör, hogy ott a „felsővidéki" tájakon kiktől, mikortól ismert ez a hagyomány? Feltételezem, hogy a visszaszállingózó lakosság, akik nyilván beházasodás útján hoztak magukkal ottani lakosokat, magával hozta a „cseh" mondakört (migráció-kolonizáció-információhordozók). Külön érdekesség a környezetétől több tekintetben „elütő" („í"-ző nyelvjárás) Borsod megyei Kesznyéten község református lakossága, a hajdani „hajdútelep", s itt rögtön megemlíteném a törté* Galuskái. 1992.5,8, 111, 180. '' Várady У. 1991. 870, 953, 991. 230