A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma

Szatmári Imre sárgásbarna, e fölött egy 6 cm-es, ugyancsak sárgásbarna színű, majd egy 7 cm-es barnássárga, s végül egy 12 cm vastag sárgásbarna színű döngölt földrétegből állt. Itt tehát a döngölt rétegek vastagsága 40 cm volt. A szentélynél - ugyancsak a metszet középvonalában - a legalsó 15 cm-es földréteg fölött egy 6 cm-es, ezen 5 cm-es, majd egy 6 és egy 10 cm-es, végül egy újabb 10 cm vastag réteg követte egymást. Mindegyik réteg sárgásbarna színű, de összetételükben mégis eltérő árnyalatú volt. A talaj fokozatos kiszáradása következtében a rétegek közt jelentkező repedések is segítettek az egyes rétegek különválasztásában. A szentély hat döngölt rétege tehát összesen 52 cm vastagságú volt (12. kép; 33. kép 1-2). A csorvási templom alapozástechnikájának különlegessége - legalábbis a régióban eddig feltárt templomoknál nem akadt erre példa -, hogy a megszokott módon, teknős aljúra kiásott alapozási árok aljába még egy keskeny árkot is beleástak, s ennek betöltése jelentette a legalsó döngölt réteget az alapozásban. Az épület alapozásának alját kitöltő döngölt földrétegek fölé kisebb-nagyobb termésköveket raktak, a lehető legszorosabban egymás mellé helyezve őket. A kövek méretei a tenyérnyi daraboktól a nagyobb, akár a 40 x 50 cm-es darabokig is változhattak. A nagyobbakat főként az alapozás széleire, az épület sarkainak helyére tették, s ezeket általában téglatest alakúra is igyekeztek megfaragni, vagy legalábbis hasáb formájúra nagyolni. A nagyméretű kövek közeit kisebb, szabálytalan alakú terméskövekkel egyenlítették ki. Az elhelyezett köveket ezenkívül kellő mennyiségben folyamatosan oltatlan mésszel, mészdarabokkal is leszórták, végül az egész alapozási árkot vízzel árasztották el. Ezzel az ún. úsztatott eljárással a meszet a terméskövek között helyben oltották meg, s egy nagyon erős alapozást nyertek. Erről a szentély megmaradt alapozásának köszönhetően magunk is meggyőződhettünk (31. kép 1-2). Jóformán csak találgatni lehet, hogy az épület alapozás fölötti, felmenő falait kőből, vagy téglából építették-e. Kétségtelen, hogy napjainkban a templomhelyen leginkább csak kőtörmeléket lehet találni, téglákat pedig csak elvétve. Az ásatás ideje alatt a feltárt területen összesen 37 tégladarabot találtunk, legtöbbet a 6. és a 8. szelvényben. Mindegyiknek a méretét lemértük, de közülük csak 13 esetben mérhettünk két adatot - nemcsak a vastagságát, hanem a szélességét is -, s mindössze egyetlen egész tégla került elő. Ez utóbbinak a mérete 25,5 x 15 x 5 cm volt, a téglák szélessége ugyanakkor 13,5-15 cm, a vastagságuk pedig 3,5-6 cm között mozgott. A leggyakoribb szélesség 15 cm, a leggyakoribb vastagság 5 cm volt, tehát a megmaradt egész tégla mérete éppen az átlagnak felel meg. Annak, hogy napjainkban a csorvási templomhelyen szinte csak kőtörmelék található s tégla csak kis mennyiségben, az oka egyrészt az építőanyag módszeres kibányászása, másrészt a tégla és kő használatának eredendően eltérő aránya is lehet. Ha ugyanis a kései, építőanyag után kutatók szinte minden felhasználható darabot elvittek, akár tégla, akár valamire használható méretű és formájú kő került is a kezükbe, a templomhelyen ennek következtében leginkább csak a használhatatlan, kisméretű, szabálytalan alakú kődarabok maradtak vissza és a nagymennyiségű oltottmeszes törmelék. Ettől és a tégláknak a templomhelyen való előfordulása alapján a templom téglából is épülhetett. Ugyanakkor azonban az ásatáson előkerült téglák feltűnően kis mennyisége, a templom kőalapozása és Grócz Béla feljegyzése mégis inkább arra utal, hogy a falakat eredetileg terméskőből építették, s téglát valószínűleg csak a nyíláskerete - és esetleg a későbbi támpillérek - kialakításánál használtak. A kőtemplomok építése ugyan ritkaságnak számít 98