A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma
A középkori Csorvás és temploma jához kapcsolódva. Ezen ünnepségek előkészítésekor kereste meg a helyi önkormányzat a megyei múzeumi szervezetet azzal a kéréssel, hogy végezzünk ásatást az elpusztult középkori falu templomának helyén. Az 1997 áprilisában végzett előzetes helyszíni szemle során Pados Pál segítségével azonosítottuk ismét a templomhelyet, a mai község belterületének északnyugati szélétől és az Orosháza felé vezető 47. sz. főúttól egyformán 1500 méterre északnyugatra, a Felső-Sashalom-dűlőben (5. kép). A régi Sztojanovics-majortól 500 méternyire nyugatra az orosházi műútra merőlegesen egy dülőút halad észak felé, s a műúttól kb. 1700 méternyire ez a dülőút keresztezi a DNy-ÉK-i irányú, Orosházát Békéssel összekötő régi, ún. békési földutat. Az elpusztult középkori falu templomának helye az előző dűlőúttól 170 méterre keletre, az említett dűlőutak találkozási pontjától pedig 300 méterre délkeletre található (6. kép). Helyszíni szemlénk időpontjában a templomhely kitűnően kirajzolódott a frissen boronált tavaszi szántóföldön. Területe egy olyan kisebb, a környezetétől világosabb színű foltjával is eltérő kiemelkedésre terjedt ki, amely nyilvánvalóan csak a templom omladékának maradványa lehetett. Az újkori, már elbontott tanyák helyei is ehhez hasonló, kisebb kiemelkedések formájában jelentkeznek ugyan a felszínen, de a templom helyén mintegy 40 x 30 méteres területen sűrűn borította a felszínt a kiszántott habarcsos kőzúzalék, s a kődarabok között igen sok embercsontot is meg lehetett figyelni. Téglát vagy tégladarabot csak elvétve találtunk. Leginkább szabálytalan alakú, ökölnyi vagy legfeljebb két tenyérnyi nagyságú kődarabok hevertek mindenütt. Köztük előfordultak zöldes színű terméskövek, valamint fehéres, sárgás és rozsda színű homokkövek is. A kiszántott embercsontokat a templomhely 40 x 30 méteres körzeténél nagyobb területen is lehetett észlelni, ez a templom körüli temető elhelyezkedését jelölte számunkra. A templomhely és a temető közvetlen környezetében az Árpád-koriaknál nagyobb menynyiségben fordultak elő a késő középkori edénytöredékek a felszínen. Részletesebb terepbejárásokat az ásatás ideje alatt, 1997 júniusának elején is végeztünk a templomhely környékén, mivel a topográfiai tapasztalatok alapján biztosra vehető volt, hogy a Pados Pálék által a középkori falu területének korábban megjelölt óriási kiterjedése tulajdonképpen több - a térség geográfiai viszonyai miatt egymástól különálló és különválasztható - régészeti lelőhelyet foglal magába. A mezőgazdasági művelés következtében a területen lévő különböző növénykultúrák miatt a tágabb környék nem volt mindenütt alkalmas a régészeti terepbejárásra, így a középkori falu pontos kiterjedését és egyes részeinek földrajzi elhelyezkedését nem sikerült teljes mértékben feltérképeznünk. Eddigi megfigyeléseink szerint a templomhely környékén három, területileg ugyan különálló, de egymással kétségkívül szerves egységet alkotó régészeti lelőhely is jelöli a középkori falu helyét. Az első lelőhely kiterjedése kb. 900 x 400 méteres lehet, de sem az északnyugati, sem pedig a délkeleti szélét nem lehetett a magas növényzet miatt meghatározni. E lelőhely bejárható területének az északkeleti szélén, középen található a falu templomának helye, egy 60-100 méter széles, hátasabb vonulat tetején. A keskeny kiemelkedő hát lényegében annak a - napjainkra már kiszáradt - folyómedernek a délnyugati partját jelenti, amelyre az egész lelőhely támaszkodik. A lelőhely felszíne általában egyenetlen, kisebb-nagyobb kiemelkedésekkel tagolt. Ezek közül néhány biztosan középkori objektumot (házat) jelöl, mert a környezetüknél világosabb szürke színű foltjaikban az átlagosnál sokkal több - leginkább késő középkori - edénytöredék fordul elő. A templom helyétől kb. 200 méterre Ny-DNy-i irányban került elő az 1974. évi éremlelet. Ennek környékét fémkeresővel átkutattuk az ásatás idején, de újabb érmet nem találtunk. 93
