A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma

Szatmári Imre A település múltja iránt érdeklődő csorvási Pados Pál és felesége 1972 óta végeznek aprólékos terepbejárásokat Csorvás határában, így a középkori falu helyén és környékén is. Terepjárásaik első szakaszában Varga Mihály is részt vett e munkában. Az általuk feltérképezett 222 régészeti lelőhelyen gyűjtött leleteket kisebb részt (az 1-48. lelőhely anyagát) 1977-ben, nagyobb részt (49-222. lelőhely) pedig 1996 végén ajándékozták a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum illetve a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum topográfiai gyűjteményének.

62 Térképükön a középkori település területét a mai Csorvástól északnyugatra jelölték be, a belterület szélétől és az Orosháza felé vezető 47. sz. főúttól kezdődően, csaknem 2,5 km hosszúságban és több mint 1 km szélességben. Ezen a területen természetesen több korszak leletanyagát is megtalálták, s az itt gyűjtött leleteket egységesen egy - az általuk 1. sorszámmal jelölt - lelőhely anyagának különítették el. A templom helyét is sikerült megtalálniuk a Sztojanovics-major épületeitől kb. 1200 méternyire északnyugatra, s ott rengeteg terméskövet és embercsontot figyeltek meg. A kövek között zöldes árnyalatú, kemény kőzet és szemcsés anyagú terméskő egyaránt előfordul. Az egyik homokkődarab széle ívelten megmunkált. A lelőhelyről származó, s a múzeumba került Varga-Pados, illetve csak Pados-féle gyűjtemény igen gazdag Árpád-kori és késő középkori leletekben. Ezeken kívül kevés szarmata és avar kori edénytöredék is előfordul a leletanyagban. A középkori gyűjteménynek hozzávetőlegesen egynegyed része Árpád-kori, háromnegyed része pedig a késő középkorba sorolható.

63 Az Árpád-korba tartozik például egy félbe törött bronzlunula ( 14. kép 7; 26. kép 7) amely az ún. köznépi temetők jellegzetes lelete,

64 és a XI. századnál semmiképpen sem későbbi -, valamint egy közelebbről meghatározhatatlan ezüstdénár a XII. századból " és egy másik, a XIII. század első felére keltezhető friesachi érem hamisítványa

66 is, amelyeket a templomhelyen találtak. Szintén itt gyűjtöttek egy 2,8 cm átmérőjű, ezüsthuzalból készített, bordás S-végű karikát is (14. kép 8; 26. kép 8). E korszakba sorolható továbbá jó néhány kerámiatöredék: cserépbogrács- és fazéktöredék is (17. kép 1-4). A bográcsperemek kifelé vagy befelé, esetleg mindkét irányban megvastagodóak, s a függesztőfülcknél karéjos vagy befelé háromszög alakban csúcsos kialakításúak (17. kép 4). Egy több darabból ragasztott, teljes formájára kiegészíthető cserépbogrács is a múzeumba került. Ennek pereme kifelé illetve mindkét irányban megvastagodó, a két-két kerek függesztőlyuk körül karéjos kiképzésű - Szá.: 27 cm, M.: 18 cm - (18. kép 3). A fazekakból származó peremtöredékek vízszintesen vagy enyhén kihajlóak, lekerekített vagy ferdén levágott, esetleg elkeskenyedő szélüek (17. kép 1-3). Az oldaltöredékeket bekarcolt csigavonalak, sűrű, egymással párhuzamosan futó, vízszintes árkok, párhuzamos rádliminták, vízszintes vonalkötegek díszítik. Az egyik oldaltöredéket orsókarikának kezdték el kifaragni, de vannak elkészült orsókarikák, orsógombok is. Egy fenéktöredék, amely az oldalán függőlegesen síkozott, és ugyancsak függőlegesen árkolt díszítésű, МММ Rég. Ad. 1470/1977, 2198/1997., Csorvási Híradó III. évf. (1977) 4. szám, 22-24. old.. Békés Megyei Népújság XXXIV. évf. 199. szám, 1979. augusztus 26-a, 7. old., Szatmári 1997/a. 9-10., Ugyanaz: Csorvási Híradó VIII. évfolyam 6. szám, 1997. június hó, 4. oldal. - Jelenleg mind a 222 lelőhely anyaga a МММ régészeti topográfiai gyűjteményében található. МММ régészeti topográfiai gyűjteménye: Csorvás 1. számú lelőhely. Legközelebbi megfelelőjét az Orosháza mellett föltárt gellértegyházi temető 96. sírjából ismerjük. (Zcdotay 1957. 12, 4. tábla.) ,5 CNH I. 69., Huszár 1979. No. 82. M Friesaeh, II. Eberhard (1200-1246); dénár; L. 15. Nagy Ádám meghatározása. 90