A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Liska András: Egy 8–9. századi település emlékei Gyulavári határából

Liska András Az összesen 225 db (47,1%) korongolatlan töredék legtöbbje fazekakból származik, de felismerhetők cserépbogrács, edényfedő és sütőharang töredékek is. A fazekak töredékei között csupán 25 db fazékperem és 13 db fenéktöredék volt, a többi oldaltöredéknek bizonyult. A fazekak anyaga csaknem minden esetben kizárólag cseréptörmelékkel soványított volt. Néhány edénytöredéknél megfigyelhető, hogy a cseréptörmelék mellett egészen apróra tört kavicsot, illetve apró, meszes szemcséket tartalmazó anyagot is tettek az agyagba soványítóanyag gyanánt. Az általában közepes méretű fazekaknak rövid, kihajló, elvékonyított peremük volt (2. kép 1-5).

4 Az ilyen típusú edényperemek a késő avar kori keramika sajátosságai közé sorolhatók.

5 Felső harmaduknál kiszélesedő formájúak, aljuknál legtöbb esetben körben, kicsiny agyagfelgyűrődés látható (2. kép 6, 8; 3. kép 2, 4). Amennyire a kis töredékekből az edények eredeti méreteire következtetni lehet, bizonyosnak látszik, hogy a leletegyüttes egyetlen töredéke sem származhatott 23-25 cm-nél nagyobb fazékból. A fazekak falvastagsága 0,4 cm és 1,5 cm között van. A tárgyalt edények kidolgozása legfeljebb közepesnek mondható, az edénytöredékek külső felületén gyakran durva elsimítás nyomai láthatók, a felületek nem teljesen eldolgozottak. A töredékek színe általában kívül sárgásbarna vagy szürkésbarna, belül pedig sötétszürke, a törésfelületen szintén sötétszürke, ami az edények alacsony hőfokon történt égetéséről tanúskodik. Néhány oldaltöredék belső felületén koromnyomokat lehetett megfigyelni. A korongolatlan fazekak töredékei között csupán 7 db díszített fordult elő. Az egyik töredéken, amely egy majdnem fekete színű, közepes méretű fazék töredéke, egymástól kb. 0,5-1 cm távolságra bekarcolt, vízszintes vonalak futnak párhuzamosan. A mélyebb és sekélyebb vonalakat váltakozva, igen rendezetlenül karcolták be (2. kép 9). Egy kisméretű fazék vékony falú töredékén szabálytalanul bekarcolt, egyszeres zegzug vonal figyelhető meg (2. kép 10). Három töredéken párhuzamosan bekarcolt, laza, egyenetlen, ötszörös hullámvonalak futnak (2. kép 7). Ezek a töredékek valamilyen meszes, szemcsés anyaggal soványító« agyagból készült, vékony falú fazekakból származnak, színük szürkésbarna. A leletanyagban 25 db edényfedő töredéket lehetett elkülöníteni (3. kép 3, 6-7, 10, 12). Ezek közül 8 db peremtöredék és 17 db oldaltöredék volt. Az edényfedők anyagát elsősorban cseréptörmelékkel, és csak kisebb részben szerves anyaggal soványították. A peremek elvékonyítottak, és kissé lekerekítettek, csupán egy töredék esetében beszélhetünk talán egyenesre levágott peremről (3. kép 6). A töredékek belső oldalán durva elsimítás nyomai láthatók, ezért is különíthetők el ezek a példányok egyértelműen a fazékoldalaktól. A töredékek alapján a fedők falvastagsága 0,6-1,3 cm közötti volt. A tárgyalt edénytöredékek színe általában világosabb, mint a fazekakból származó töredékek színe, kívül sárgásbarna, belső oldalukon inkább szürkésbarna színűek, ami alacsony hőfokon történt kiégetésre utal. A fedők eredeti méretét a kicsiny töredékek alapján nem lehetett pontosan meghatározni. Párhuzamok alapján ezek az általában 16-18 cm átmérőjű, 5-6 cm magas példányok az avar kor késői szakaszában voltak jellemzők. A rendelkezésünkre álló edénytöredékek közül 18 db-ot határozhatunk meg sütőharang darabjaként (3. kép 5, 8, 9, 11). Fontos megjegyezni, hogy az általában kisméretű töredékekről sokszor nehéz eldönteni, hogy edényfedő vagy sütőharang darabjai voltak-e. A falvastagság és a kiszerkeszthető méret határozza meg az egyébként formailag igen ha4 A táblák rajzait Novotny Ágnes és Stefán Bernadett készítették. 5 Bálint 1991.69. 6 Bálint 1991.47. 68