A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán kettő járt, felváltva tüzesítették és használták. A vasmag csónak alakú öntöttvas darab, rajta egy lyuk. A tűzpiszkáló vassal lehetett a lyukon át megfogni, és a vasalóba tenni. Napjainkban a szenes vasaló hobbiból gyűjtött szobadísz lett, vagy szerencsésebb esetben múzeumi tárgy. A mai nők csak hírből tudják, hogy milyen nehéz munka volt a vasalás. Megfájdult a vasaló asszony feje, dereka, karja. A fejfájást az égés során keletkezett szénmonoxid okozta. Ha csak egy mód volt rá, mindig nyitott ablaknál vasaltak. A kész, bevasalt ruhát rövidebb időre félretették, pl. a bevetett ágyra rakták, hogy a gőze elillanjon, majd berakták a szekrénybe, ládába, a helyére. A háziasszony büszkesége a szépen vasalt ruhával teli szekrény volt. Tisztálkodás A tisztaság fél egészség - tartja a közmondás. Mai, fürdőszobás világunkban lassan elfelejtkezünk arról, hogy a mindennapi tisztálkodás még nem is olyan régen - és még sok helyen ma is - gondot okozott. A nehéz paraszti munka, sok szennyeződéssel járt, a munka tisztálkodás mindig is fontos volt. A napi mosakodás reggel kezdődik. A mosóállvány a lavórral a konyhában volt, legygyakrabban a bejárati ajtó mögött. Ha felkeltek, a lavórba tiszta vizet öntöttek, ebbe megmosták az arcukat, kezüket a család tagjai. Régen a fogmosás ismeretlen volt. A kisebb, még iskolába nem járó gyerekek csak szájból mosdottak, vizet vettek a szájukba, ezt kezükre köpték, és a tenyerükkel végigvizezték az arcukat. Ezzel a reggeli tisztálkodás számukra véget is ért. Az iskolába járó gyerekek rendesen mostak kezet, arcot, hozzájuk hasonlóan a felnőttek is. Törölköző, törülköző leggyakrabban csak egy volt előkészítve, ebbe törölték az arcukat. Volt még a mosdón rossz törölköző, vagy nagyobb darab színes rongy, ebbe törölték a kezüket. Kevés volt az olyan parasztember, aki a katonaságnál megszokva a derékig mosdást, otthon is követte ezt a jó szokást. A reggeli tisztálkodáshoz tartozott a fésülködés. A férfi megigazította frizuráját, ha az asszony kontyot hordott, csak hátrafésülte a haját, a hajfonatot nem bontotta ki minden reggel, csak a kontya felfűzését igazította meg. Az iskolás gyerekeket gondosan megfésülve engedte útjára az anyjuk, a kisebbeket vagy maga tette rendbe, vagy a nagyobb gyerekekre bízta. Volt ilyenkor sírás, nyafogás: - Jaj de húzza a hajam! Napközben többször is mostak kezet. Ha a munka úgy kívánta, a férfiak sokszor csak a vályúban, a háziasszony a főzés közben a konyhában a lavórban végzett kézmosást. Étkezés előtt mindenki mosott kezet, de ha kinn dolgoztak a földeken, és az ebédet utánuk vitték, akkor kénytelenek voltak mosatlan kézzel nyúlni a kenyérhez. Este, ha a napi munka befejeződött, vacsora előtt megmosták a kezüket, az arcukat. Lefekvés előtt a javakorabeliek lábat is mostak. Az idősek, akik nem jártak egész nap poros helyre, csak ritkábban mostak lábat. A gyerekeknek kötelező volt a lábmosás. A láb megtörlése általában egy színes, másra nem használt ruhába történt. Az egész családnak közös törülközője és lábtörlője volt, a személyi higiéniára nem sokat adtak. Tetőtől talpig csak szombaton este mosakodtak. Ilyenkor bevitték a konyhába a mosóteknőt, letették a földre két téglára állítva, hogy a mosóteknő dugója elhelyezhető legyen. A tűzhelyen nagy fazékban vizet melegítettek. Nem váltották a vizet minden mosa263