A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán hullámos felületű, a fa kerettel belehelyezhető volt a ferde falú mosóteknőbe, és ekkor a bordás lemezhez lehetett dörzsölni a textíliát. Igaz, a ruhát koptatta, de a mosó asszony kezét valamelyest kímélte. A néprajzi leltárkönyvből nem derülnek ki közelebbi adatok erről a tárgyról. A másik begyűjtött eszköz oldalára cégjelzés van beütve, amely mosógépnek nevezi az eszközt: "LONDON féle mosógép, gyártotta Madarász Gyula, Budapest, MK szab." (6. ábra) Valójában csavarógépnek mondható. Négyzet alakú fa keret alsó részén három henger van, kettő a talprész szélei felé, egy középen fölöttük. E hengerek széles bordázattal vannak ellátva, fölöttük egy nagyobb átmérőjű henger van. A textíliát az alsó hengersor elejére kell tenni. A középső nagy henger oldalkárral meghajtható. A forgásba hozott középső és alsó hengerek kipréselik a vizet a textíliából. Nem szerencsés konstrukció, állványzata kicsi, viszonylag nagy fizikai erő kell a megforgatáshoz. Lükő Gábor volt múzeumigazgató gyűjtötte Békésen 1950-ben. Harmadik darabunkra már igazán rá lehet mondani, hogy kézi hajtású mosógép. Az eszköz dézsa alakú, belül horganylemezzel bélelve, három lábon áll, fedele felhajtható. Kifolyó csapja nincs. A fedélre belül van felszerelve a forgó rész, kereszt alakú fa, a keresztfák végein, arra merőlegesen egy-egy henger alakú fa. A fedelén felül van a meghajtás, fogaskerék áttétellel, haj tokárja jobbrabalra mozgatható, ez a mozgás a belső keresztre kerül, amely kb. 3/4 fordulatot tesz jobbra-balra. Ezt a gépet gyulai lakatosmester készítette. Valaha a Németvároson használták, a múzeumba németvárosi családból került be, de az ajándékozó nem tudta megmondani, ki készítette. Ilyen mosógép van Gyulán a tanyamúzeumban is, oda is a Németvárosról került, de annak készítőjét sem ismerjük. Sulykolás, mángorlás A sulyok, sulykoló, sulykoló/a 30-35 cm hosszú, nyeles, általában sima felületű deszkából készült eszköz. Fejrésze olykor díszítettre fürészelt. Készítője általában az asztalos, de sokszor ügyes kezű parasztember is elkészíthette, faraghatta, díszíthette. Olykor jegyajándék volt. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében 24 mosósulyok található, s csak két darab gyulai eredetű. Ezekből az adatokból talán arra is lehet következtetni, hogy a mosósulyokkal való mosást sokkal régebben abbahagyták, a mángorlás tovább élt, bár az utóbbi 50-60 évben már ezt se használták. A múzeum néprajzi gyűjteményében 40 db mángorló van, ebből 9 a gyulai gyűjtésből származó. Mángorló gyulai asszonyról Lükő Gábor még 1950-ben gyűjtött fotót. (7. ábra) A mángorló 50-70 cm-es, hosszú, vaskosabb, nyeles fa, az alsó része keresztben bordázott. A mángorláshoz sima lapú asztal kellett. A ruhát többnyire egy sodrófára, nyújtófára, henger alakúra sodorták fel. A félszáraz ruhát régen mángorolták. Ha már egészen száraz volt a ruha, akkor kissé belocsolták. A mángorlót a nyelénél és a feje felső részén fogták meg, a felhengerített ruhára nyomták, majd az eszközt az asztal lapjához szorítva, előre-hátra mozgatva simították ki a textilneműt. így a ruha sima lett, könnyebb volt vasalni, vagy egyáltalán nem is kellett. Az eljárás az 1930-as években ment ki a gyakorlatból, a beszáradt és belocsolt ruhát a későbbi években mángorlás helyett csak meghúzogatták, és utána vasalták. A mosósulyoknak és a mángorlónak mágikus tulajdonságát Gyulán nem ismerik. 261