A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Nagyné Martyin Emília: A magyarországi román népi hímzések
A magyarországi román népi hímzések hordott ruhadarabot a nyakrészen slingeléssel szegték. A kihurkolandó szegélyt előbb előöltéssel előhúzták, majd laposöltéssel aláöltötték, így érve el az ívelt cakkos hurkolást. Hasonló motívumok voltak jellemzőek az ún. lakodalmas kötényekre is, melyek alapanyaga a gyolcs volt. Ezeket nagy gonddal, sűrű díszítőmotívumokkal látták el, hiszen a lakodalom során sokak által láthatóvá váltak. A kötényeket is fehérhímzéssel, a lyukhímzés jellegzetes formáival, a kör, csepp, levélke motívumokkal díszítették, alul pedig slingeléssel szegték. A kötény teljes szélességén ritmikusan visszatérő motívumsor alapját a kör alakokba ágyazott és köréjük rendezett virág-és levélmotívumok képezik. A viseleti darabok hímzése kapcsán különös figyelmet kell szentelni a magyarcsanádi románok körében gyűjtött nehézhímeknek. A főként drappos, szürkés vászonra, arany és ezüst színű fémszállal, flitterekkel és apró szemű gyöngyfűzérrel tömören hímzett betétek, a férfi ingek elejének díszítményei voltak. Az ortodox papok miseruhájára emlékeztető technika és alapanyag alkalmazására kizárólag Magyarcsanádról van példánk, nem kizárható tehát a helybéli szerb nemzetiség hatása ebben a vonatkozásban. A román hímzésektől ugyanis nemcsak anyagában és technikájában különbözik, hanem motívumaiban is. A fémszállal hímzett ing eleje sűrű laposöltéssel varrt, függőleges irányú ívelt vonalakból, indás motívumokból áll. A fémszálas mintát néha színes pamutfonallal hímzett apró virágmotívumok is kiegészítik. A román családokban - különösen a hagyományokhoz erősen ragaszkodó kétegyházi és méhkeréki közösségekben - az elmúlt évtizedekig szokásban volt, hogy a család minden tagjának elkészítette még gyermekkorában az édesanyja a halottas lepedőt. E díszterítőt a ravatalra helyezték, de egyes közlések szerint szemfedélnek is használhatták. A halottas lepedőket a románoknál kizárólag fehér hím díszíti. Méhkeréken a három szél kendervászonból, stilizált virágmotívumokból álló, csipkével összeillesztett lepedő mindkét keskenyebb szélét díszítették, egyiket (a jobban látható, lábtól való részét) szélesebb motívumokkal. A geometrikus kompozíció kizárólag szögletes motívumokból álló, szimmetrikus, ismétlődő díszítménysorból áll. A geometrikus motívumok közé épített növényi ornamensek is mértaniassá, jelzésszerűvé válnak a textílián. A vagdalással, szálirányban varrt szálszámolásos laposöltéssel, szálszorítással kialakított minta szépségét az adja, hogy a vagdalások el szegeseit kenderszállal, a laposöltéses díszeket pamutfonallal végzik, így a fehér szín és a kender természetes sárgás színének ritmikája adja a hímzés igazi szépségét. A mértanias hímzést egészíti ki a textília széle felé eső részen végigfutó kenderszállal végzett subrikolás, keskeny azsúrcsík, valamint a szegesként szereplő, szintén geometrikus mintákból álló, tehát a textília egészével harmonizáló horgolt csipke. A méhkeréki halottas lepedők motívumai textíliánként különböznek, de fő sajátosságaikban azonosságot mutatnak. A kétegyházi halottas lepedők hasonló kompozíciójúak, szintén a geometrikus minták a jellemzőek, de a vagdalásos-laposöltéses technikát már a lyukhímzéssel kialakított motívumok egészítik ki. Ilymódon, a kétegyházi halottas lepedők esetében kerek formákból kialakított geometrikus mintázatról van szó. A textíliák azonosítása során terminológiai ellentmondásokba ütközünk, amelyek feltételezhetően a halottas lepedők funkcióváltozásával, illetőleg a hagyományos temetkezésből való kiszorulásával magyarázhatóak. Ugyanazt a textíliát lepedőnek, ágyterítőnek, szemfedélnek illetőleg halottas lepedőnek egyaránt nevezik a román közösségekben. Ezzel a folyamattal egyidőben tulajdonképpen a textília szerkezete is megváltozott, már nemcsak a keskenyebb szélein díszítették dúsabb illetve szerényebb mintázatokkal, hanem egyforma díszítménnyel látták el a teljes 237
