A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Lennert József–Domokos Tamás: A szabadkígyósi Kápolna-ér egy szakaszának malakofaunája és az eret ért antropogén hatások vizsgálata

Lennert József és Domokos Tamás faj 441 egyed - 47,9%) és vízparti nedvességkedvelő (E - 2 faj 369 egyed - 40,1%) ökológiai fajcsoportba tartozik. Ez a tény a terület hajdani vízbőségét, jó vízellátottságát bizonyítja. A nyílt térségekre jellemző xeromesofil-xerofil elemek (D) viszonylag nagy fajszáma (6 faj 110 egyed - 12%) a terület kiszáradási folyamatának a jelzője (3. táblázat). A nedvességkedvelő (B és E) fajok jelenlegi fennmaradásában valószínűleg nagy szerepetjátszik az ér mikroklímája, a területre jellemző erős harmatképződés. A szikes talaj felrepedezése elősegíti, hogy a kedvezőtlen időszakban elbújjanak az apró termetű csigák, és nyugalmi állapotban vészeljék át a számukra kedvezőtlen időszakot (diapauza). A fauna zoogeográfiai értékelése során megállapítható, hogy a fauna összetétele a fajszám vizsgálata esetén kiegyenlített. A kontinentális és szubatlanti fajok száma is öt (3. és 4. táblázat). Az egyedszám vizsgálata esetén viszont a kontinentális elemek közül a szibériai-ázsiai faunaelemek dominálnak (754 egyed - 82%). A kaspi-szarmata (7 egyed 0,7%) és a szubatlanti elterjedésü fajok egyedei (159 egyed - 17,3%) csak színező elemkéntjelennek meg (Bába K. 1982, 1988 - 4. táblázat). A Kápolnai-ér területén a csigák és fitocönózusok közötti kapcsolatot az A szelvény mentén vizsgáltuk (4. ábra). Mindkét év adata alapján megállapítható, hogy az egyes növénytársulások malakofaunájának faji összetételében nincs lényeges különbség (2. táblázat). Az ér növénytársulásaiban a Vallonia pulchella és a Vertigo pygmaea dominanciája jellemző. A mézpázsittól a nádasig nő a csigák egyedszáma, s maximumukat a legalacsonyabb területet borító nádasban figyelhetjük meg. Az 1996. évi gyűjtés során a szelvény minden mintájából kevesebb egyed került elő. A kisebb egyedszám feltehetően a terület tavaszi felégetésével is összefügg (5. ábra). A bárányparéjos vakszik területe a sziksó felhalmozódása miatt alkalmatlan a csigák megtelepedésére, s ezért itt tapasztalható a faj- és egyedszám minimuma (5. ábra). Végezetül a fauna ökológiai jellemzőit és a csigák létállapotát vizsgáltuk meg. A feldolgozás során elsősorban az ér tipikusabb, antropogén hatások által kevésbé károsított A szelvény mentén felvett mintákat vettük figyelembe. Az abundancia, a dominancia és a létállapot típusok adatait az 5. és 6. táblázatban foglaltuk össze. Az A jelű mintákból a vízicsigák közül a Planorbarius corneus és az Anisus spirorbis, а В jelű mintákból e két faj mellett a Segmentina nitida, és a csatorna aljáról begyűjtött D jelű mintából a Lymnaea peregra és a Physella acuta zömében erősen korrodeált ET

3-as és ET

4-es létállapotú héjai kerültek elő. Többször megfigyeltünk olyan Anisus spirorbist, amelyre limonitkéreg csapódott le a pangó vízből. Az előbb sorolt kipusztult vízicsigák a Kígyósi puszta vízi faunájával mutatnak rokonságot, megegyezést. Az abundancia, dominancia, konstancia számításoknál a kipusztult vízicsigák adatait nem vettük figyelembe. Az A szelvény adatait vizsgálva megállapítható, hogy mindkét évben a legnagyobb abundancia a nádasban figyelhető meg. 1995-ben 1020 darab, 1996-ban 336 darab csiga fordult elő négyzetméterenként (5. és 6. táblázat). A bárányparéjos vakszik kivételével az A szelvényre a Vallonia pulchella - Vertigo pygmaea páros dominanciája a jellemző. Együttes dominanciájuk általában 80-90% körüli. A többi faj teljesen alárendelt szerepet tölt be a fauna összetételében. A löszgyep szegélye malakológiai szempontból nehezen értékelhető, mivel a mintákból kevés egyed került elő (A/I-6:38 egyed, A/H-6:18 egyed). A kis egyedszám az erős antropogén hatásnak tulajdonítható. A löszgyep mellett gabonatábla van, amely elősegíti a talaj kiszáradását, és a vegyszerezés, bolygatás sem használ a csigáknak. 22