A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szendrei Eszter: Sarkadi hiedelmek

Szendrei Eszter nem látták három napig, akkor örültek, hogy, na gyötri a fájdalom a boszorkányt!"

30 Olykor humánusabb módot is találtak a boszorkány megbüntetésére: "Nyírfaseprüvel kellett megverni a boszorkány küszöbét. Akkor ö úgy érezte a fájdalmat, mintha őt ütnék."

31 "Rá kellett verni nyírfaseprüvel a boszorkány ajtófelére. Ha három napig nem jött ki az utcára, azt mondták: úgy elverték a seprűvel, hogy mozdulni se tud."

32 A lóvá változó boszorkány alakja is felbukkan a sarkadi folklórban. "Volt egy kovácslegény. Régen még nem a lakásban hálatták a fiatalembereket. Ez a legény is kovácsmester műhelyében aludt. Szép legény volt, oszt a fiatal gazdasszony szemet vetett rá. Ezt a fiút aztán minden kedd és péntek este megnyergelte. Lóvá változott, odament a fiúhoz, ott kapált, míg az csak fel nem ült a hátára. Akkor aztán a ló vitte a legényt össze-vissza, kidöglésig. A fiatalember azután megunta ezt, elpanaszolta az egyik komájának, hogy milyen éjszakái vannak. Az azt mondta, hogy legközelebb ő jól betüzel a kemencébe, megmelegíti a patkót, odamegy éjszakára a műhelybe, mikorra jönni szokott a sárga csikó. A kovácslegény csak arra ügyeljen, hogy bal kézzel dobja a csikó fejére a kantárt, ugorjon bal lábbal a nyakára, de nagyon ügyes legyen, mert ha eltéveszti, és valamit jobb kézzel csinál, nem lesz szerencséje. Úgy is lett. Kapált a sárga csikó nagyon, de nem tudott megszabadulni. Beverték a szeget a patájába. No, megy be másnap reggelizni a kovácslegény. A gazdaszszony ott feküdt az ágyba, se keze, se lába - be volt vasalva." Egy másik boszorkánytörténetben a boszorkány túzok alakjában jelenik meg. Ellentétben a macska, kutya, ló alakban való gyakori felbukkanással, a túzok alakja egyetlen adatközlő történetében szerepel csupán. "A boszorkányok túzokká is átváltoztak. Úgy repkedtek. Amit most én elmondok, ez a Közös Iskolaföldnél történt (ez a Fási erdő meg Sarkad közötti rész). A túzok akkora madár, mint a pulyka. A pásztorok kitalálták, hogy elmennek túzokot vadászni. A túzokot csak akkor lehetett vadászni, amikor ólmos idő volt. Esett a havas eső. Olyan hideg volt, hogy a túzok szárnyára ráfagyott a jég. Egy madár nagyon lent szállt. Mondták, hogy azt jó lesz leütni. Le is ütötték, meg is nyúzták. Főzik, főzik, már mindenki álmos, de a túzok még mindig nem főtt meg. Hát már hajnalra az egyik elunta: - Én nem várom tovább, csak eszek belőle! Mikor jóllakott, kiment. Akkor már világosodott. Látja, hogy a kunyhó mellett egy kéz, egy láb. Akkor ismerte meg, hogy az öreg Erzsók nénit főzték egész éjszaka."

34 A boszorkány alakja más hiedelemkörhöz kapcsolódó adatokban is felbukkan; leggyakrabban a Luca székhez kötődő történetekben, ahol a cél a boszorkányok felismerése volt. "A Luca széket Luca napjától karácsonyig kellett megcsinálni. Csak fa lehetett benne, és minden nap annyit volt szabad csinálni rajta, hogy éppen karácsony estéjére készüljön el. Akkor ki kellett vinni a keresztútra, oszt körülkeríteni. Amikor jöttek ki a templomból, aki a Luca széken ült, meglátta, hogy ki köztük a boszorkány. Akkor azok rontottak neki. De a körön belül nem hatott az erejük, nem tudtak ártani." A sarkadi hagyományokban olykor felsejlik a szépasszony alakja - kontaminálódva a boszorkányéval. A szépasszony elnevezés e területen ismeretlen; a hozzá fűződő emlékek minden esetben boszorkánytörténetként kerülnek szóba. "Voltak olyanok - főleg pásztow Vass, lásd: 28. sz.j. 31 Vass, lásd: 28. sz.j. " Pataki, lásd: 15.sz.j. Törökné, lásd: lO.sz.j. M Törökné, lásd: lO.sz.j. "Pataki, lásd: 15.sz.j. 220