A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Szendrei Eszter: Sarkadi hiedelmek
Szendrei Eszter és hagyományokban néhol rokonságot mutató - települést veszi számba Sarkadot. 4 Sajnálatos, hogy csak epizodikus volt Dömötör Sándor próbálkozása, aki két sarkadi mesemondó - Kornádi Ferenc és Bondár Károly- repertoárját jegyezte le a hatvanas évek elején." A munka előszavában Dégh Linda is kitér a gyűjtések hiányára. Dégh szerint a mellőzöttség "...több történeti körülmény összjátékából keletkezett, a lakosság gyakori cserélődéséből, s abból is, hogy az utolsó száz év folyamán a parasztság itt egyfelől proletarizálódott, másfelől polgárosodott. A kutató nem is igen merészkedett e területre, ahol sok türelem és szívós munka után is gyakran eredménytelenül kellett távoznia." Az 1974-ben napvilágot látott Tanulmányok Sarkad múltjából című kötet már célkitűzésénél fogva sem lehetett minden addigi hiányt pótló mű. A sarkadi népéletet leíró Dankó Imre is hangsúlyozza a kutatási előzmények hiányát. 7 Sarkad lakossága a történelem folyamán színmagyar volt. Ez a kép a XIX. század végére némileg árnyalódott ugyan, azonban nem oly mértékben, hogy mélyebb nyomot hagyott volna a település lakóinak életében, kultúrájában. Márki a sarkadiak egyik fő jellemvonásaként említi, hogy nem szívesen hagyják el lakóhelyüket, és azt sem veszik szívesen, ha másokat kell befogadniuk. 8 Az 1866-ban gróf Almássy Kálmán által a Nyékpusztára betelepített hatvanegy ágostai vallású szlovák család is idegen maradt Sarkadon. Az 1700-as évek közepétől Erdély felől érkező cigányok is élesen elkülönülő területén éltek a községnek, de a XIX. század elején megjelenő zsidók elszigeteltsége sem oldódott fel, jóllehet számuk 183 l-re már harmincötre rúgott. Nehezíti a folklórhagyományok gyűjtését, hogy a sarkadiak református vallásúak voltak, s mint ilyenek, puritán gondolkodásukkal nem tartották összeegyeztethetőnek a "babonák" iránti túlzott érdeklődést. 1925-ben a lakosság 90 %-a volt református hitű; a fennmaradó 10 % négy felekezet között oszlott meg: 8 % római katolikus, 1 % izraelita, 1 % ágostai hitvallású volt. Ez utóbbiak alighanem kivétel nélkül a már említett szlovák dohánykertészek leszármazottai voltak. Igen szegényes az az anyag, amelyből a sarkadiak világképét felvázolhatnánk. A teremtéssel, a világmindenséggel, a túlvilággal foglalkozó képzetek általában a szerény bibliai ismereteken alapulnak. A Biblia ismerete a hatvan évesnél idősebbek esetében a hittanórai, valamint az istentiszteleteken hallott tudásra szorítkozik. A teremtésről, a mindenségről alkotott képzetek az utóbbi évtizedekben, olyan elemekkel bővültek és fonódtak össze, amelyek eredetileg a parasztság gondolat- és képzeletvilágától idegenek voltak. Napjainkban a misztikumra való hajlam már nem a túlvilágról, a lélekről alkotott képzetekben, hanem az obskúrus, "tudományosnak" feltüntetett szenzációk iránti fogékonyságban nyilvánul meg. Jóllehet a kozmikus jelenségek foglalkoztatták az embereket - hiszen életmódjukat, munkájukat a természeti környezet, az időjárás határozta meg - a récens anyagban mégis töredékesen, megkopva látjuk magunk előtt a hajdan minden bizonnyal színesebb hagyományokat. 4 Szendrey Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. Budapest, 1924. 5 Dömötör Sándor. Sarkadi népmesék. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. Gyula, 1962. 34-36. sz. 6 Dégh Linda előszava Dömötör Sándor Sarkadi népmesék című tanulmányához. In.: A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. Gyula, 1962. 7 Dankó Imre: Sarkad népélete. In.: Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerk.: Komoróczy György. H., é.n. 403434. 1. x Márki i.m., 1877. 216
