A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szendrei Eszter: Sarkadi hiedelmek

BMMK 20 (1999) 215-224. SARKADI HIEDELMEK - Szendrei Eszter Sarkad földrajzilag, történetileg tipikus dél-bihari település. E tény 1950-ig a közigazgatásban is érvényre jutott, a község ugyanis eredetileg Bihar vármegyéhez tartozott. A Békés megyei - vele szomszédos - településektől eltérő jegyek kultúrájában, a településen élő emberek mentalitásában, életvitelében a mai napig megfigyelhetőek. Földrajzilag az "átmenetiség" jellemzi leginkább: átmenet Biharból Békésbe, átmenet az Alföldről a Bihar-hegység felé. Ez az átmenetiség Sarkad egész történetét is jellemezte: a török időkben mint "Erdély kapuja" Várad előváraként szolgált. Katonáskodó lakói 1644-ben hajdúkiváltságokat kaptak I. Rákóczi György fejedelemtől - ám helyzetük mégis különbözött a telepített hajdúkétól. E sokféle és sok irányból érkező hatás nem mindig bizonyult szerencsésnek a hagyományok őrzésében, továbbvitelében. Nem lehet véletlen, hogy míg a szomszédos Nagyszalonta népéletével - különösen folklórjával - nem egy kutató foglalkozott, addig Sarkad kiesett az érdeklődés köréből. Az is figyelemre méltó, hogy míg a többi hajdútelepülés történetével, társadalmával, sajátosságaival behatóan foglalkoztak a történészek, Sarkad hajdú múltját nem kísérte ily mértékű figyelem; bár Márki Sándor ez irányú kutatása

1 nem maradt folytatás nélkül: Dankó Imre két munkájában is emléket állít a sarkadi hajdúknak. Márki Sándor Sarkad története című, 1877-ben megjelent munkájában népéleti adatokat is közöl, azonban ő nem néprajzi sajátosságok vizsgálatát, hanem egy település történetének bemutatását tűzte célul. Márki így vélekedik a sarkadiak folklór hagyományairól: "Meséi sárkányokkal, s minden képzelhetetlen szörnyekkel bajlódnak; üresek, szellemtelenek, melyeknek csak az előadás ad némi érdeket. Még a kincskeresők együgyűsége mutatna némi történeti reminiscenciákra, kik a század elején és 1863-ban keresték a sok pénzt a régi sáncok helyén; de ez nem forog egy határozottan körvonalazott tárgy körül, s aligha látna benne valami összeegyeztethetetlent, ha Dárius aranyait Rákóczi libertásaival egy fazékban emelhetné ki a földből." Sajnos, Márki Sándor megállapítását a későbbi kutatók sem igyekeztek megcáfolni: Sarkad továbbra is kimaradt a népélet kutatóinak érdeklődési köréből. Szendrey Zsigmond nagyszalontai gyűjtésében találunk ugyan sarkadi adatokat - úgyszintén a vele gyűjtő Kodály zeneanyagában - azonban Szendrey, csak mint Szalontával szomszédos 1 Márki Sándor. A sarkadi hajdúk. Hadtörténeti Közlemények 1924. 33-59.1. 2 Dankó Imre: A sarkadi hajdúság. Békési Élet, 1967. 2. sz. 19-27.1. Uő.: A Körösköz-bihari hajdúság. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai. Gyula, 1959. 8-9.sz. 3 Márki Sándor. Sarkad története. Budapest, 1877. 215