A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében

A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében Mivel a fiúk esetében nem várták el a házasság előtti érintetlenséget, párválasztási esélyeiket sem befolyásolta lényegesen szexuális életük. A kikapós lányok házassági esé­lyei viszont nagyban romlottak: "Aki eljátszotta magát, az már nem vót jó felesígnek, csak szeretőnek. " A lányok kiközösítették, nem beszéltek vele, "az csak olyan sáribálakba me­hetett szórakozni, rendes helyen biztosan nem látták szívesen. " A "nagyvírű", "legínyes" lányokat, a "bakasárikat" nem tartották megnevelhetőnek: "Azt hiába neveltík, az olyan vírű jányt, az úgyis csak kikapós lett. Egy lányt nem lehetett megőrizni a régi világba, meg most se. Az benne van a víribe, annak hetvenhétfele ágazik a vire, vagy a nagyapja, vagy az öregapja vót olyan." Az ilyen lányokat, különösen, ha egyébként a családja ren­des életet élt, szinte sorscsapásnak, istenverésnek tekintették. A szeretőt tartó lányokat hamar kiismerték a legények is: "Valamelyik elmondta a másiknak, hogy ezzel vótam, a másik meg rávágta, én is vótam, nemcsak te! Ótán elterjedt a hír. " Annál is inkább könnyen napvilágra kerültek ezek a dolgok, mivel a fiatalemberek számára társaik előtt tekintélyt biztosított a szexuális tapasztalatokról való beszámolás: "Hát az olyan kis ügyeket könnyedén elbeszélték a komák. Vót, aki még hencegett is, te, én mán ennyi jánnyal vótam! Nem mindig vót az igaz! De ha az embernek mán olyan ko­moly szeretője, vagy menyasszonya vót, azt mán illetlen vót elbeszélni, ha jóban is vót vele. " A közvélemény mindig megkülönböztette az erkölcstelen lányoktól a "szerencsétlenül járt megesettet". Ha sejtette az anya lánya kapcsolatát, akkor "figyelte, nízte a vírzísit". "Vót, amelyik­kel vele aludt az anyja, és mégis gyereket vitt haza. Az olyan jányt nagyon mocskolták, meg is verték. " Az udvarlónak, ha a lány nem foglalkozott mással, kötelessége volt elven­ni: "Apámnak a testvíre, Rebus néném megesett. Templomba járt, templomba vót és rosz­szul lett. Elfűzte magát, hogy a gyerek ne lásson. Az anyja se tudta, az apja se. Rebus meg elszorította magát. A híre hamarabb hazaért, mint a templomból ő maga. Na, asztán a szülei nagyon megpofozták, megverték, na, akkor bevallotta, hogy terhes. Nagyapám meg fogta magát, elment az udvarlóhoz, megmondta, hogy így van a lányom, tessék el­venni. Akkor mán négy hónapos terhes lehetett. " A közösség, különösen a fiú szülei mindig a lányt hibáztatták, különösen, ha a házas­ság nem kedvükre való volt. Azt mondták: "Ha adó nincs, vevő sincs: ha kurva nincs, lator sincs. " "Mindig ajány vót a hibás, hajóba lett a fiúval, kiseprűzték a faluból, meg szígyenkűre ültették. Borzasztó nagy szígyen vót. " A megesett lány félrelépése miatt még az esküvő után sem lett egyenrangú társa a többi fiatalasszonynak. Éreztették vele férje családjában, hogy "muszájból vették el", "csak megtűrték. A munkájával kellett jóvá ten­ni, hogy felcsinálták, szolidnak kellett neki lenni, szája nem lehetett. " A fiúk tehát különösen házasságkötésük előtt, de részben utána is jóval szabadabb szexuális életet élhettek, mint a lányok. Bár azokat az adatokat, mely szerint még jegyes­ség ideje alatt is csak igen ritkán került sor nemi érintkezésre a fiatalok között, fenntartás­sal kell kezelnünk, már csak azért is, mivel jóval több nő nyilatkozott így, mint férfi, sőt még házastársak is ellentmondásba keveredtek e tárgyban. Az viszont tény, hogy részben az egyházak által képviselt szigorú felfogás, másrészt a szülők, főként az anyák elretten­tésen alapuló nevelése következtében a lányok a házasság előtti nemi életet bűnnek tar­tották, a testi közeledéstől féltek, viszolyogtak. A "jánygyerek" előtt, akiről azt mondták, hogy: "Na ennek is viszket mán a pinája!" a könnyelmű kapcsolatok teremtése, a kika­157

Next

/
Oldalképek
Tartalom