Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Dinnyés István: Emlékképeim Orosháza zenei életéről

Orosházán. Már az előkészületeiket is élmény volt nézni. Ök voltak talán a legkörültekintőbbek. Szinte centiméterre pontosan tették még a kottatartóikat is a helyére. Az ő előadásukban a közönség még a legmodernebb műveket is szívesen hallgatta. Mindig féltem a műsorválasztástól - figyelembe véve a helyi közönség befogadóképességét. Perényi Esztert, a kitűnő hegedűművésznőt igyekeztem rábírni, hogy rövidítse le, hagyjon ki részeket Bartók Szólószonátájából. Nehéznek találtam a közönség számára. Végül mégis teljes terjedelmében eljátszotta ezt a rendkívül nehéz művet. A közönség lenyűgözve figyelte és nagyon megtapsolta. A művésznő boldogan mondta: Ugye, nekem volt igazam. A művelődési ház nagytermében még a lépcsőkön is ültek, amikor Kobayashi Kenichiro az Állami Hangversenyzenekar élén itt járt Orosházán. A népszerű karmester fantasztikus műsort vezényelt: XX. század eleji francia szerzők műveit. A műveknek megfelelően hatalmas létszámú együttes ült a színpadon. Orosházán még soha nem hallott lenyűgöző hanghatásokat, egy zenei tűzijátékot produkáltak. Valószínű, hogy az ottlévők közül sokan először hallották életükben Ravel: Daphnis és Chloé szvitjét. Kobayashi elkápráztatta a közönséget. Nagy mozdulatokkal, hatalmas intenzitással vezényelt, pedig - mint utólag megtudtuk -, több bordája repedt volt. A siker lenyűgöző, leírhatatlan. A zongoristák - természetesen rangsorolás nélkül: Jandó Jenő, Fischer Annie, Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső, Baranyay László, Fellegi Ádám, s még hányan, azért jöttek, jöhettek, mert a Filharmónia, értékelve az orosháziak zenerajongását, egy kitűnő hangversenyzongorát kölcsönzött a városnak. (Sajnos a filharmóniai bérleti koncertek megszűnésével ezt a hangszert elvitték tőlünk 1991. végén.) Pauk György - a Londonban élő világhírű virtuóz hegedűművész - nagyon fiatalon koncertezett a városban. Vaszy Viktor talán itt vezényelte utoljára Verdi csodálatos Requiemjét. A koncert szünetében rosszul lett, s Gregor József a karjaiban vitte a művészszobába. Nem sokkal utána meghalt a mester. Különleges zenei eseményt, ritka előadói bravúrt ígért az az est, melyen Kovács Dénes a Filharmóniai Társaság Zenekara kíséretével 3 Mozart hegedűversenyt játszott, illetve majdnem hogy négyet, mert még az E-dúr Adagiot is eljátszotta. A művész számára ez a koncert valójában a következő napi budapesti hasonló est főpróbája volt. Magam - mindkettőt hallgattam -, az orosházit véltemjobbnak. Volt a Bartók Vonósnégyesnek egy Brahms estje, mely után Mező László - a kvartett csellistája - áradozva beszélt az orosházi közönség odaadó figyelméről, a fantasztikus nehéz műsor ilyen áhítatos hallgatásáról. Ezekben az években még az is előfordult, hogy más városokból is el-eljártak Orosházára koncertekre a zenerajongók. 343