Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Pálfai Imre: A vízelvezetés helyzete Orosháza belterületén

A Keleti övárokba három mellékcsatorna torkollik nyugati irányból: az Eötvösjózsefutcai, a Dózsa György úti és a Mohács utcától délre húzódó csatorna. E csatornáknak az esése igen kicsi, a kapubejárók alatti átereszek itt is szűkek, jórészt fel vannak iszapolódva, helyenként teljesen eldugulva. Ilyenformán e csatornák csak mint szikkasztó árkok működnek. E városrészben még a kis mélységű csatornák fenekén is meg-megcsillan a talajvíz, melynek jelenlétét a sajátos vízi növényzet mindenütt jelzi. A magas talajvíz miatt a csatornák nem tudnak kiürülni és kiszáradni, ez fenntartásukat nehezíti, a vízi növényzetnek viszont kedvező életteret nyújt. A vízi növényzet elburjánzását a csatornákba vezetett szennyvizek még jobban elősegítik. Az egész városon belül a keleti városrész tekinthető csapadékvíz-elvezetés szempontjából a legkedvezőtlenebb adottságúnak. A kedvezőtlen helyzetet - különösen a Nagyatádi telepnek nevezett részen - az alacsony fekvés, a kötött, iszapos-agyagos talaj és a magas talajvíz idézi elő. Csapadékvíz-elvezetési (belvízvédekezési) tapasztalatok Orosháza térségében az eddigi legnagyobb vízelöntések 1942 márciusában alakultak ki (Pálfai, 1992). A télen felhalmozódott hatalmas mennyiségű hó hirtelen elolvadt, az amúgy is igen magas talajvíz által telített és mélyen átfagyott talaj képtelen volt a víz befogadására. A város mély fekvésű keleti részére a külterület felől is jelentős mennyiségű víz folyt rá. Ennek kirekesztésére lokalizációs töltést építettek, a jelenlegi Keleti övárok helyén. A Maros-hordalékkúpot behálózó ereken és a terepen is érkezett víz a városba. A lokalizációs töltés nem bizonyult megfelelő védképességűnek. A város teljes keleti-délkeleti felét elöntötte a víz, az utcákon hosszú ideig csak tutajokkal lehetett közlekedni, amint az a korabeli beszámolókból és fényképes tájékoztatókból is kiderült (DM, 1942; Bárczay, 1943). A későbbi években a város belterületén jelentős vízkárelhárítási és védekezési munkára a következő években volt szükség: 1966, 1969, 1970, 1971, 1974, 1975, 1987 és 1988. A fenti sorozatból kiemelésre kívánkozik az 1966. esztendő, amikor a február eleji hirtelen hóolvadás és a magas talajvíz együttes hatása okozta az elöntéseket. A város keleti felére ekkor is ráfolyt a külvíz, mivel időközben a lokalizációs töltést beszántották. Több helyen hiányoztak az út alatti átereszek. A védekezés során, melyet a vízügyi igazgatóság szakemberei irányítottak, 17 hordozható szivattyút üzemeltettek. A közerőt a honvédség, a termelőszövetkezeti tagok és a diákság soraiból állították ki. 1975 nyarán (május 25-^július 23. között) a megismétlődő heves záporok következtében a város mély fekvésű részein összesen 40 hektár került víz alá, többek között a Zombai utca-Lázár Vilmos utca-Dózsa György út és a Kelet utca419