Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Dénes György: Orosháza első térképe. Orosháza, Komlós és a szomszédos puszták 1753. évi kéziratos térképe és földrajzi nevei

4. Vásárhelyi út, névfelirat nélkül, Orosházáról Fecskés területén át Hódmezővásárhely felé halad. Szerepel Orosháza előbb említett 1745. évi határjárásában; HÉVVÍZI (562) számos XVIII-XIX. századi említését közli. 5. via Kovatshaziensis — Kovácsházi út, Kovácsháza felől Komlós, Tótkutas, Sámson és Csomorkány területén át Vásárhely felé vezet. Az Orosháza—komlósi utat a Száraz-ér Nagy-hajlása mellett keresztezi, ott épült röviddel utóbb a már említett Nagyhajlási-csárda. Az orosháza-makói utat a Száraz-ér északnyugati, sámsoni könyöke mellett keresztezi a Kovácsházi út, ott épült utóbb, az ér északi partján, a Sámsoni-csárda, amely már szerepel az 1744. évi uradalmi térképen (BODNÁR 161), és amelyet mind GÖRÖG (43), mind KORABINSZKY (50) atlaszának Csanád megyei lapja is feltüntet. VERTICS 1801. évi térképén a csárda épületénekjele mellett a Sámsonyi Vendégfogadó felirat áll. 6. via ex Komlós ad Földeák — út Komlósról Földeákra, Tótkutas, Kopáncs és Sámson területén át vezet. Csókás, Sámson és Csomorkány hármashatára közelében az orosháza-makói útba torkollik, és így halad tovább Csókás területén át Földeák felé. 7. via ex Komlós ad Makó — út Komlósról Makóra, Kopáncs területén át vezet. 8. Komlósról a Száraz-ér bal partja mentén egy névvel nem jelölt út Székegyháza területén át vezet déli irányba, majd Pitvaros határán kettéágazva délnyugati, illetve déli irányban fut ki a térképről. A határper tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy ez a Komlósról délnek vezető út a Nagylaki Orszagh út (262). 9. Egyedülálló közlekedési tereptárgy a térképen a Száraz-ér keleti, jobb partjára települt Komlós községből az éren át a túlpartra vezető híd, ennek a faluval szemközti oldalán ágaznak szét a 6. 7. 8. szám alatt leírt utak. E) Végső soron a gazdasági földrajz körébe tartoznak a földbirtokok határvonalait jelölő tereptárgyak, a térképen nagy gonddal föltüntetett határjelek, amelyeket a térképező apró karikákkal és néhol meta, többesszámban metae, másutt cumulus, többesszámban cumuli latin szavakkal jelölt meg, ezek jelentése itt egyaránt földkupac, földhányás, határhalom. Ezeket a határper jegyzőkönyveiben a tanúk általában hányás-nak mondják vagy határ-пак nevezik, de a határjel szóhasználattal is találkoztam. Eredetileg kúp alakban fölhányt földrakások voltak, amelyek azonban idővel a csapadék, a tömörödés, meg a legelő gulyák, juhnyájak és ménesek patái nyomán ellaposodtak, ahogy a határper egyik tanújának vallomásában olvassuk: lenyomott régi hányas (261), alább réghi már lenyomott határ (276) lett belőlük. Ami a nagyságukat illeti, nagyjából jellemző lehet az a határhalom Komlós határán, amelyet egy 1753. évi tanúvallomásból idéz HAJDÚ (79), ennek kereksége egy jó lépésnyi, a magassága mintegy térdig való volt. A térképünkön láthatók között, felirataik szerint, vannak metae prius praetensae 92