Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Takács László: Az irodalomtörténet szolgálatában. (Orosházi muezológusi emlékeim)

atlétikai csapatának volt eredményes sportolója. (Többek között annak a négytagú váltónak is egyik tagja volt, amelyik országos bajnokságot nyert). Mindkettőjüket Túlit Péter testnevelő tanár tanította, aki később az egykori Kiskunfélegyházi Tanítóképzőben egy testnevelés tagozatos középiskolát szervezett. (Ma ipari szakközépiskola működik ebben a patinás épületben.) • A jubileumi Darvas-kiállítás anyaggyűjtése kapcsán röviden szólnom kell kiskunfélegyházi élményeimről is. Irodalmi muzeológusként szívesen mentem ebbe a Bács-Kiskun megyei városba, valamikori gyermekkorom színterére. Az anyaggyűjtést az ottani Kiskun Múzeumban végeztem, ahová Fazekas István múzeumigazgató barátom átkérte a Kiskunfélegyházi Levéltárból a korabeli újságok bekötött példányait. Ezeket hetekig böngésztem a helyszínen. (Az éjszakát Csongrádon, közeli rokonaimnál töltöttem.) A félegyházi korabeli sajtó áttanulmányozása nem pusztán azért volt érdekes számomra, mert a személyi hírek között több, kiállításra is alkalmasat találtam, hanem azért is, mert ezáltal megismerhettem apám irodalmi érdeklődését, aki Móra Ferencről írt több újságcikket, valamint Mezősi (Metzger) Károly egykori tanítóképző intézeti tanár (később a Pest Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója) Petőfi-kutatásait is. Előkerült egy korabeli dokumentum a helyi tanítóképzőben szervezett népfőiskoláról (nem mai találmány ez sem!), amelynek vezetője Takács Béla fiatal tanár volt, előadói pedig apám egykori tanártársai. A nyári szünidőben rendezett tanfolyamon Csongrád, Békés, Csanád, Bács-Bodrog megyék gazdái vettek részt, és nagyon hasznos, gyakorlatias ismereteket szerezhettek. Itt értettem meg azt az elkötelezettséget, ami a régi tanítónemzedék népművelési törekvéseit mindig is jellemezte. Egyébként Kiskunfélegyházán 1986-ban létezett egy jól működő múzeumbarát-klub is dr. Fazekas István vezetésével, amelynek felkérésére többen is előadásokat tartottunk a városban. (Boglári Békés István, Nagy Gyula, Szabó Ferenc és én is). Ezek az előadások nagy érdeklődést váltottak ki a lakosság körében. Nyugdíjas pedagógusként jóleső érzéssel gondolok minderre vissza. Az orosházi és kiskunfélegyházi irodalmi muzeológusi emlékeim maradandók és feltétlenül pozitívak. Hevenyészett reflexiómban szólnom kell azokról az emlékekről is, melyek ismert orosházi személyekhez kapcsolnak. Amikor megkezdtem a munkát az orosházi múzeumban, először a város irodalomtörténészéhez, főiskolai tanárához, főlevéltárosához, Elek Lászlóhoz fordultam. О támogatását ajánlotta fel nekem, s ez nagyon jól esett. Elek Lászlóval való ismeretségem elég régi keletű. Amikor fiatal tanárként feleségemmel 1955-ben Battonyára kerültünk a középiskolába, Elek László, orosházi gimnáziumi tanárként, első szakfelügyelőnk volt. A szakfelügyelet abban az időben igen felelősségteljes feladat volt. Felügyelő és látogatott részéről egyfajta jó értelemben kezelt partneri kapcsolatot tételezett fel. 360